A világ a Barul Verdéből, avagy miért ne verjük meg a meghívottat ‒ Hermán Dániel-szövegek a 47. Bréda Körön

Teltházas estén billegtette meg magát Hermán Dániel karcsú életműve az évzáró Bréda Ferenc Irodalmi Körön. A kisrealista szövegek megbotránkoztató koreográfiái kegyetlenül hétköznapi helyzeteken keresztül szembesítenek jelenünk társadalmi közönyével, etikátlan berendezkedésével. A hozzászólások láncszerűen gyarapodtak az est kezdetétől a végéig, és a vitaindító ellenére – melynek (racionálisan adott) alcíme: Kettős vitaindító, amelynek végén mindenki eldöntheti, agyon kell-e vernünk a mai meghívottat, vagy amit akartok. – még láttuk Hermán Danit épen, kétlábon sétálni…

December 8-án szinte rekordszámban gyűltek össze az irodalomra kíváncsiak a Bréda Kör 47. alkalmán a Bulgakov Café emeleti termében. Az est meghívottja a 2005-ben született kolozsvári Hermán Dániel volt, a BBTE másodéves színháztudományi és filozófiahallgatója. Rövidprózáihoz (Két makett, Vox populi, Hogyan tűntek el a Lázár utcai nyerőgépek) Varga László Edgár készült vitaindítóval, akinek leplezetlen őszintesége, körültekintő és ‒ még inkább ‒ észhez térítő jövőre reflektálása maradandóan hatott mindenkire.

 A már említett szövegek koreográfiája nemcsak a tartalomban tűnt ki, hanem már az előadásban is: az írásokba beékelt dalrészleteket a szerző bátran énekelte fel, így például „A Donát úton nyílnak már az orgonák,/ A május újra száz csodát ígér” Tamás Gábor-slágerrészlet igencsak hozzáadott a Hermán Dani-szövegek felolvasásélményéhez. A szerző zenészi múltja egyéb részletekben is megmutatkozott, ez pedig szorosan összefüggött „kolozsváriságával”, hiszen egykori zenei főgimnáziumának környéke fontos elemként szerepel. Dani több rövidprózájában is fel-felvillannak névvel megjelölt helyek, mint például a Lázár utca, vagy a Barul Verde Cafe Bar, aminek rendszeres látogatója volt középiskolásként. Ennek irodalmi többletértéke megosztotta a társaságot: az egyik tábor szerint ezek a helymegnevezések nem adnak hozzá mérvadóan a szövegekhez, az általános befogadhatóság nélkülük is teljesülne, így az írások máshol – főleg a centrumban – is könnyebben emészthetőek lennének. Az ellentábor határozottan pártolta a kolozsvári vonatkozású helyszínek konkrét megnevezését, hiszen ezek lényegesen erősítik a szöveg autentikusságát, Kolozsvár mitológiáját és annak továbbformálását. Szerintük hiba lenne elmozdulnia a kolozsvári és erdélyi irodalomnak a Budapestnek való megfelelés irányába. Egyes olvasatok szerint egyébként is könnyen adaptálhatóak a szövegben megjelent helyszínek más városok elrendeződésének emlékéhez, így nem kell akadályként értelmezni ezeket. Hasonló erősségként hangsúlyozták a rövidprózákban a többnyelvűség megjelenítésének módját (akár hely- és személynevek, akár párbeszédek szintjén), ami a benyomások szerint szintén egy bátorítandó és nem elhagyandó írói sajátosság.

Kiemelték a rövidprózák és azok szereplőinek indulatosságát. A zsánerképekre való összpontosítás, a karakterek kétdimenzióssága és az irántuk érzett antipátia eszközül szolgál etikai kérdések megvitatásához. Akadtak, akik mégis szükségesnek érezték az árnyalást. Dani mindegyik szövege pszichologizál; nem spekulatívak, transzparensek, talán tanulmányszerűek is. De nem vállalnak kockázatot. A snittszerű, tömör és rövid jellegük levezetetlen feszültségekhez is vezet: türelmetlenek a szövegek? Vagy türelmetlen az írójuk?

Élettapasztalat… élettapasztalat húszévesként… élettapasztalat húszéves íróként... Akadt kivesézni való a témában. A Vox populi 3. szövegének zárórésze így hangzik: „(…) ha jól figyel az ember, a disznó szemében megláthatja Istent. Én pedig néztem, csak néztem, de Istent az Istenért se találtam benne.” Sokat tárgyalt kérdésünket így fogalmaztuk: kereshetjük-e Hermán Danit a szövegeiben? A jelenlévők egy része kereste, de nehezményezte az eredményt: „Hermán Dani nincs benne a szövegekben, elbújik mint szerző”. Az elbújás gyakorlását a meghívott határozottan vállalta: „éppen ezért írok prózát”, majd hozzátette, „bezzeg a költőket senki nem kéri számon…” A feltehetőleg közvetetten szerzett tapasztalatok elbeszélése mellett pár megszólaló szerint az élettapasztalat kis arányban érhető tetten. Bár több irányból is elhangzott a megerősítés, miszerint fiatal szerzőnk behatóan ismeri a Barul Verde Cafe Bart, mégis hiányolják Dani jelenidejének és énjének kibontakozását; szerintük érdemes lenne a feldolgozott témákat kolozsvári egyetemista szemszögből megírni, vállalva a szerzőiséget.

A vitaindító végén elhangzott jóindulatú fenyítés tehát ‒ miszerint a szorgalmasabb írásra kell ösztökélnünk fiatal szerzőnket ‒ éppen a mi érdekünket szolgálja a leginkább. Hermán Dani szövegei ‒ sőt szövegtöredékei ‒ valódi irodalmisággal bírnak. Mondatainak minőségi megformáltsága lendületes olvasási élményt ad a gondolatainkat megsétáltató tartalmukkal együtt. A 2025-ben utoljára összegyűlt Bréda Kör mindenesetre egyértelmű pártolója a következő Hermán Dani-írások alakulásának. Hogy belőlük próbaszöveg vagy prózaszöveg lesz, arról majd a jövő olvasói és Bréda-körei dönthetnek. 

‍