M., aki a hatodikon lakott, olyan tömbházban, ahol a tervek ellenére nem volt lift, csak lezárt liftajtó mögött sötétlő liftakna, tudta, milyen fontos a testedzés. Aki a nagyvárosban viszonylag szmogmentes és teljesen liftmentes környezetben óhajt lakozni, egyszoba-nemkonfortos körülmények között, az tartsa formában magát. M. pontosan tudta, hogy a testedzésnek számos változatát űzték az idők során az emberi lények, például a bicskázást, vagy annak úribb változatát, a vívást, ez utóbbit ő maga is művelte egy darabig.
A komoly testedzésről M. hosszú vitákat folytatott volna bárkivel, a munkahelyén, a piac melletti talponállóban vagy a negyedik emeleti lépcsőfordulóban, ahol a testedzés (hiányának) következményei egyértelműen megmutatkoztak.
M. szerint az edzés legegyszerűbb módja, ha az ember reggel, bemelegítésként, még üres gyomorra bedob egy felest, rágyújt, megint rágyújt, ismét rágyújt, és így, az edzés közepén már főzheti a kávét, amit ugyancsak üres gyomorra fogyaszt el. A reggelit az egészséges életmód jegyében kihagyja, lazító gyakorlatként, még a munkahely előtt bedob egy felest, 10 és 13 óra között a munkahelyén tartózkodik, és indulhat is haza.
M. szerint az is testedzés, ha reggel bemelegítésnek lenyom húsz fekvőtámaszt és gyalog jár a munkahelyére, a négy kilométeres séta után 10 és 13 óra között a munkahelyén tartózkodik és indulhat is haza. Húsz fekvőtámasz és napi nyolc kilométer séta: a testet kondiban tartja.
A harmadik út a súlyemeléses változat, amelyhez taxihasználat is dukál. Munka után, a talponállóból kijövet minden erőnket egybegyűjtve eljutunk az első taxiig. A hátsó ajtót kinyitjuk, koncentrálunk és a hátsó ülésre huppanunk. A neheze itt kezdődik, először a bal, majd a jobb lábunkat is be kell emelni a taxi utasterébe. Ha ez sikerült, indulhatunk haza.
M. a fent említett edzéstechnikákat egyszerre alkalmazza. A negyedik emeleti lépcsőfordulóban megmutatkoznak a testedzés (hiányának) következményei. A fej előredől, a gerincen enyhe remegés fut át, a kar korlátba kapaszkodik, a láb végül mégiscsak a következő lépcsőfok felé lendül. A bejárati ajtó előtt komoly gondokkal szembesülhetne, de M. előre megtervezi az aznapi útvonalat, melynek csúcspontja a saját lakásba történő sikeres bejutás. Reggel, a bemelegítés után a lakáskulcsot cipőpertlibe fűzi és a nadrágszíjhoz köti, zsebébe süllyeszti. Edzés közben sem vész el, könnyű előhalászni, ha ismét felért a hatodikra.
Még így sem olyan könnyű előhalászni. A fej az ajtónak támaszkodik. Hosszú percek telnek el így.
Az ajtó, mint fásult velencei tükör, szinte már hűsíti a homlokot. A cipőfűző megléte egyre fontosabb. Mert a kulcs kiesik az edzés utáni fáradtságtól remegő ujjak közül. De nem esik le! Nem kell utánahajolni. És M., mint annyiszor, hirtelen a fásult velencei tükör mögött találja magát.