.svg)
-2.jpg)
(Flyttfåglarna)
Oly forrón tűz a nap a Nílus tükrén,
a pálmák nem adnak már árnyat büszkén.
Elvágyódunk ősi földünk színe elé,
s madárhad gyűlik. Észak felé! Észak felé!
Sírként látjuk, min lépünk éjjel,
s reggel a zöldellő Föld, a kékellő tenger,
hol az aggály és a vihar újjáéled,
de szabadon szállunk az ég fellegével.
Magasan hegyek között honol egy rét;
hol vesztett seregünk, ott ágyat veténk.
Ott tojást rakunk fagyos sarki föld alatt,
hol kikeltetjük őket az éjféli nap alatt.
A vadász sem zargat békés völgyünkben.
Hol aranyszárnyú angyalok pördülnek.
Zöld köpenyes erdei tündér lép éjjel,
törpék ütik aranyuk a hegy mélyére.
De ismét a hegyen Vindsval fia áll,
megrázza havas szárnyait s kiált,
nyulak őszülnek, a berkenye majd’ felég
s madárhad gyűlik. Dél felé! Dél felé!
Zöldellő rétekre, lágy hullámokra,
az árnyékos pálmákra vágyunk újra.
Ott pihenjük ki a könnyed utazásunk,
hol északi világért ég sóvárgásunk.
Szabó L. Pál fordítása
