.svg)
Mindig érdekeltek az izgalmas feldolgozások. Azoknak, akik azt mondják,Dunát lehet rekeszteni már a rock és metál műfajokban alkotó cover bandákkal,végül is igazuk lesz, de az sem mindegy, mekkora kővel állítod meg a Duna folyását.Még nagyon régen gyűjtögettem a jó feldolgozásokat az 8tracksweboldalon, ahol lejátszási listákat lehetett készíteni, ma már azt sem tudom,hol a jelszavam hozzá. De az izgalom, hogy valami eleve érdekeset más hogyanlát és hall, mai napig megdobogtatja a szívemet. Főképp azért, mert vannak azeredetiknél is jobb feldolgozások.
Egy ilyen teljesen váratlan, de kisebb odafigyelés utánegyáltalán nem meglepő feldolgozás található a zentai (Vajdaság, Szerbia) JaneDark melodikus-technikás, helyenként avantgárd beütésű death metált játszózenekar Life On Remains című kislemezén – ez pedig az apokaliptikusneofolk legenda, a Death In June Fields című dala.
https://www.youtube.com/watch?v=5Gso3ZNg46I
Első hallgatásra nem fogott meg, bevallom. Illetve furcsahideglelés kerített hatalmába, hogy itt többnek kell lennie valahol eltemetve,vagy – Life On Remains – életnek kell lennie a romok tetején. Azt isbevallom, hogy a Death In June hallgatása igencsak véletlenszerűen következettbe, és a lemez, az 1984-es kísértetiesen kifaragott szemgolyójú szoboralakokatábrázoló Burial nem ezek közé tartozott. Mind ameddig meg nem győződtem róla,hogy ez bizony egy olyan választóvonal a hetvenes évek punkja, és a nyolcvanasévek elejének post-punkja és a későbbi experimentális mellékszálak, martialindustrial és neofolk között, hogy szinte hajszálra pontosan meg lehetállapítani a mindössze öt dalt (plusz öt live felvételt) tartalmazóhanganyagon, hogy melyik sáv, dallam és szerkezet melyik műfaj előfutára. Szószerint. Illetve majdnem: előörs, az avant-garde.
A Fields egyféle disszonáns post-punk sikoly, egyhorrorfilmbe illő egyszerű dallamra húzva. Egy háború és béke közöttegyensúlyozó, apró, balladai, kissé népies szöveget idéz: Drezda is ég, Coventryis ég, ne legyen többé harc testvérek között, azt mondta ő nekem, és haja olyanszínű volt, mint a mezők. Paraszt-expresszionizmus távolról, hunyorítva. De vanvalami megkapó misztikum és titokzatosság benne, mint ahogyan az egész Death InJune életműben – Douglas Pearce nem kommentálja soha a dalszövegeit; díszleteiés fellépései, a projekthez immár negyven éve hozzárendelt esztétikai dimenziómindig is adott okot ellentmondásosságra. Mintha az apokaliptikus neofolkban amásodik világháború alatt harcoló generáció fiai folyamatosan arratörekednének, hogy hogyan dolgozzák fel a feldolgozhatatlant: az európai skizofréniát,a gonosz banalitását. Pearce többször is említette, hogy „minden háborúnakvannak esztétikai következményei”, és vannak olyan műfajok, amelyek háborúk amaguk nemében. Ilyenek az extrém metál ágazatai is. A transzgesszió és aveszély képes ezt elemi részecskéire szedni.
https://youtu.be/IyQo8ZomJ-E?t=358
A Jane Dark zenekar 2000 és 2014 között volt aktív, SzabóEndre dobos, Győri Norbert énekes-gitáros és Deák Árpád gitáros-basszusgitáros-billentyűsközreműködésével, és három kiadványt tudhatnak magukénak: a 2011-es VoicesFrom The Deep, a 2013-as Life On Remains EP és az utolsó nagylemez,a Doors To Silence 2014-ből. A zenekart eleinte sokféle kritika ésértetlenség övezte. Azt gondolom, az oka nem más, mint hogy kreatívan merítetta svéd death (és doom, gothic) metál hagyomány különböző vonalaiból, de azamerikai deathből is. A magas-mély gitártémák párhuzamossága idézi a régiTiamatot, a Katatonia első korszakát, néhol a korai Paradise Lost és a My DyingBride szívet melengető sirámai is meg-megcsillannak a témák között, de akőkemény Death, a Grave, az Entombed is visszaköszön. A Life On Remains lemezen azonban leginkább a svéd multiinstrumentalista Dan Swanö ismertebbprogresszív projektjeinek, a Pan Thy Monium és az Edge Of Sanity gitártémáinakhangzásvilága érhető tetten. A Death In June-feldolgozás a lemez közepén (5:58-nál)meghökkentő, mivel az eredetiben bátortalanul pittyegő szintetizátor helyett afőtéma hegedűn szólal meg, ami Nagy Árpád vendégzenész munkája. A dalonvégigvonul a hegedű, a tiszta kántáló éneket azonban felváltja Győri hörgése,amely különös, kétségbeesett, de a frontot mindvégig tartó hangulatoteredményez a dalnak. Attól olyan szép, hogy megtart a tragikumában, mégsemengedi el a kezed.
