A tieitek lőttek, vagy a mieink?

„Engem ebben a háborúban a tieitek nem leptek meg. Tőlük nem is számítottam ennél jobbra. Az lepett meg, hogy az enyéim semmivel sem jobbak” – jegyzi meg Vladimir Kecmanović regényének egyik hőse. Első olvasásra azt gondolnánk, hogy ez is csupán egy szokványos háborús regény a mindenért okolható ők és a hősies mi összecsapásáról. Kissé patetikus címe ellenére Kecmanović regénye nem ragad meg a klisék és háborús giccs szintjén; nem véletlenül vált a kortárs szerb irodalom egyik meghatározó (2014-ben megfilmesített), ugyanakkor hangos kritikai vitákat előidéző művévé. Az ágyú forró volt a délszláv háborút (vélhetően Szarajevó megszállását) mutatja be egy árván maradt, néma ötéves fiú szemszögéből, akiről szomszédai gondoskodnak, miután gránát éri otthonát. A szikár tőmondatokban beszélő, háborúban szocializálódott gyermekelbeszélő nem újdonság azoknak, akik olvasták például Kristof Trilógiáját, Kertész Sorstalanságát vagy Petőcz Idegenek-trilógiáját. Kecmanović regénye azonban szembemegy a hagyományos elbeszélés szabályaival, a bő sorközök miatt szellősnek tűnő prózája kifejezetten szapora olvasatot követel. A regény fragmentált szövegvilága izgalmasan játszik az olvasó biztonságérzetével, így fokozatosan kiderül: nincs teljes védelmet nyújtó pince vagy szomszéd, se nemzeti, se vallási közösség. Jól érezhető továbbá Kecmanović filmes háttere, a legtakarékosabb nyelvi-képi eszközökkel készíti elő a regény rövid, snittszerű jeleneteit. A hiányzó részleteket Patócs László rövid, precíz zárótanulmánya tárja fel.

‍
Kecmanović nem kerüli a tabukat: a legembertelenebb tapasztalatoktól sem kíméli gyermekfőhősét, kíméletlen éleslátással mutatja meg a háborús erőszak már jól ismert formáit. Ehhez mérten a regény lezárása és a főhős „felnőtté válása” is hasonlóan nyugtalanító: a keretes szerkezetet adó ágyúlövések inkább aggodalmat hagynak az olvasóban, mintsem megnyugvást vagy feloldozást. Épp attól válik hitelessé, hogy nem patetizálja túl az egyértelműt: elismeri, háborúban nincsenek mieink vagy tieitek; csak vesztesek, és olyanok, akik későn bújtak el a lövések elől.

Vladimir Kecmanović: Az ágyú forró volt. Fordította Orovec Krisztina. Forum, Újvidék, 2019.