.svg)
A telefon mitikus tárgy, különösen a vezetékes. Tájainkon annak okán is számított mitikusnak a múlt század nyolcvanas éveiben, mert akárcsak a személygépkocsira, hosszú évekig várhatott rá az egyszerű polgár, ha pedig valaki már rendelkezett vele, annak sem volt feltétlenül örömteli használója a beépített „mellékes rendszerek”, le-, fel- és kihallgató készülékek miatt. A Helikon szerkesztőségében mind a mai napig ott díszeleg az egyik könyvespolc tetején az a vezetékes hívásra alkalmas készülék, amelyen a „leginkább lehallgatott” beszélgetésekre sor kerülhetett. A történelem része ez a „magaslati magányba” száműzött, hajdan veszélyeket rejtő telefon, emlékeztető azon időkre, amikor még nem döcögött holtvágányra, nem vált Kányádi-kuplé témájává az a Vörös Villamos.
A telefont a kezdet kezdetén sokan nem nézték jó szemmel, mondván (akárcsak később a film, a rádió, a tévé, az internet esetében), hogy rossz hatással van a fennálló társadalmi rendre és a közerkölcsre. Egyes arisztokraták a múlt század elején felháborodva vették tudomásul, hogy akárki, bárki felhívhatja őket, anélkül, hogy előtte a komornyiknak átadná a névjegykártyáját… mint erről Friedrich Kittlernél is olvashatunk… Azóta már a köztéri telefonokat is mitikus tárgyként kezeljük. Kolozsváron itt-ott még találni belőlük, a kilencvenes években megjelent „kártyás” változatokból, de köztéri telefonkártyát, tudtom szerint, már nem kapni sehol…
Számomra, ki hajdan, a múlt század nyolcvanas éveiben gyakorta használtam pénzérmét egy-egy telefonhíváshoz, akkor lépett át e szerkezet végleg a mitikus térbe, amikor látva láttam, hogy a Mátrixból való kilépéshez köztéri telefont használnak a filmvászon hősei…
Úgy hittem, ennél mitikusabb történettel már nem találkozhatok, ám a napokban kezembe akadt egy közel fél évszázada megjelent, időutazásra is alkalmas eszköz – amely a Temesváron, százhuszonöt évvel ezelőtt született Kerényi Károly, a görög mítoszok nagy hatású ismerője előtt tiszteleg (Kerényi Károly és a humanizmus, 1978, Bern). A kötetben szereplők már nincsenek e földi tájakon, ám vezetékes telefonszámaik ott sorakoznak a kötet végén, postacímükkel együtt.
Ki venné fel, ha sikerülne tárcsázni a számok valamelyikét? Nem próbálom meg. Jeles mítoszértelmezőket mobiltelefonról hívni most talán még nem ildomos.
