.svg)
A Kolozsvári Zsidó Napokat Röhrig Géza Kint és bent, avagy ki volt és ki nem volt Noé című előadása, majd az ő és a Visky András beszélgetése zárta. Az előadás egy tizenhatrészes előadássorozat első fejezete volt, amelyekben Röhrig saját, személyes biblia-értelmezéseiről és világlátásáról beszél.
Az estét a kis beteg zsidó történetével kezdi, aki, felesége unszolására, elment végre a fürdőbe, s, hogy el ne veszítse magát a sok csupasz test között, egy piros cérnaszálat kötött a lábujjára. Ahogy kifele indult, észrevette, hogy a piros cérna bizony kibogzódott fürdés közben és egy másik férfi lábujjára került. A kis zsidó ezért valahogy így szólt ehhez a már-nem-annyira-idegen férfihoz: „én már tudom, ki ön, de kérem, mondja meg, ki vagyok én!”
Alapvetően nehéz egy olyan nyelvbe beszállni, ami történetekből épül, és ezeknek a történeteknek nincs jó vagy rossz, csak sajátos, résztvevőikre szabott értelmezésük. Noéval az történt (ha szabad függő beszédben folytatjuk), hogy, bár kegyet talált az Úr szemében, nem menthette meg, csak magát. Nem tudott saját környezetére hatni, sem szavaival, sem bárkaépítő performanszával. És ennek a Noénak, aki nem tudott felelősséget vállalni annyi elpusztult emberért, nagyon kellett vigyáznia egy bárkányi megmaradt állatra. Az özönvíz utáni rendben pedig egyszer sem hangzik el, hogy ezen állatok fölött állna az ember. Röhrig szerint erre is emlékeztet minket a szivárvány.
A képeket Seprődi Attila készítette.
