A Szekuritáté árnyékában

Kántor Lajos (szerk.):Titkosan – nyíltan. Korunk-történetek a titkosszolgálatok működéséről. Emlékezések, tanulmányok, dokumentumok. Korunk–Kom-Press Kiadó, Kolozsvár, 2014.

Az elmúlt 25 évben szórványosan kerültek napvilágra adatok a kommunizmus ideje alatt működő Szekuritáté tevékenységének mindennapjairól, az egykori tartótisztek és besúgók nevei sem ismertek egészében. Azt, hogy az egyes magyar nyelvű irodalmi lapok szerkesztőségei milyen viszonyban álltak a Szekuritátéval, szintén homály fedi. Az irodalom és Szekuritáté viszonyához, illetve a besúgók és besúgottak irodalmi szerepéhez Kántor Lajos frissen megjelent könyve vihet közelebb – mivel a Korunk szerkesztőségi tagjait is megfigyelte a román titkosszolgálat.
A kötet első része a MÉG EGYSZER címet viseli, versek, próza és emlékezések formájában vallanak a szerzők az akkor átélt helyzetek minőségéről. Hogyan lehetett úgy élni, hogy minden szavát, minden mozdulatát megfigyelte valaki. Milyen lehet úgy beszélgetni egy kávé mellett egy baráttal, hogy közben fénykép készül rólunk, melyet később megtalálunk egy Album Foto „Gherasim”-ban? Erről tájékoztat minket Gálfalvi György Kacagásaink című emlékiratának egy részlete.
A Szekuritáté személyi dossziéi ma már bizonyos mértékig kutathatók: mit kezdjen egy értelmiségi, ha igényelte egykori személyi dossziéit, a bennük fellelhető anyagokkal? Barát marad-e a barát, költő marad-e a költő, ha kiderül annyi év távlatából, hogy jelentett rólunk? El lehet-e választani életművet és biográfiát egymástól, van-e különbség besúgó és besúgó között? A MÚLTFELTÁRÁS harmadik és egyben utolsó része a kötetnek, melynek egyike Tófalvi Zoltán Szilágyi Domokos és a Securitate című írása. Megpróbálja bebizonyítani, hogy Szilá­gyi Domokos nem volt besúgó, és hogy azok az írások, melyek ennek az ellenkezőjét állítják, nem tudnak elegendő bizonyítékot felhozni, sőt, a bizonyítékok precizitása is megkérdőjeleződik. A fent említett írások csak egy kis részét képezik a kötetnek, mintegy ízelítőt próbálnak nyújtani. Az írások által megteremtett atmoszféra lesújtó, ugyanakkor érdekfeszítő, mely további olvasásra készteti a befogadót, illetőleg egyfajta Korunk-antológiát tár elénk.