A szabad ég

Szentes Zágom: 4.0.
A látható peremén túl elég egyetlen felsejlő mondat ahhoz, hogy regény szülessen, elég egyetlen áttetsző költői kép, hogy verseskötetek lapjai kezdjenek peregni a láthatatlan, örök olvasó kezében; a látható peremén túli vidék egy másik szegletében pedig regényfolyamok, elfelejtett eposzok sorai olvadnak össze, hogy egyetlen szó is megjelenhessen a korábbiaktól teljesen eltérő szövegkörnyezetben.
Történik mindez a látható, a kiolvasható, a kibetűzhető világon túl. A láthatatlan, ki nem olvasott világból érkező üzeneteket szoktuk olykor versnek, prózának, színműnek, esszének titulálni, leírt szövegnek, amely éppen akkor lesz erős, egyértelmű és szabad, ha a látható, a kiolvasható világon túli gyökereit is fel tudja mutatni, ahogy teszik Palotás Dezső versében a fák – melyekről ismét kiderül (akkor és ott, a múlt század hetvenes éveinek végén publikált Forrás-kötet oldalain), hogy tulajdonképpen az ágak és a lomb a gyökér, és az, amit mi gyökérnek nevezünk, csak az a fogoly, csak az a földi világ által rabul ejtett. Palotás, némi óvatossággal, a vers címében jelzi, hogy ez csupán egy „hazudság a fákról”.
De a „hazudság” szó csak amolyan biztonsági ernyő, hogy a földi világ szabályaihoz szokott olvasó nyugodtan és magabiztosan lebeghessen, akár a Palotás által leírt, igazi és gömb alakú fák, tehát az irodalom terében, szabad ege alatt.