A sajátosság színei és formái

Európa kulturális fővárosainak egyike, Temesvár emblematikus műemlék épülete, a 18. században emelt Vauban típusú téglavár épen megőrződött maradványa, a restaurált s korszerűen átrendezett Teréz-bástya két egybevont kazamatájában nyílt meg a Bánsági Magyar Napok idei rendezvénysorozata keretében a Béga-parti város magyar nemzetiségű hivatásos képzőművészeinek festményeit, grafikáit és szobrait Jelenlét összefoglaló címen felvonultató és bemutató csoportos kiállítás. Az alkotók és a művészetbarátok örömére, elégtételére a sikeres, a maga nemében egyedülálló seregszemle 27. alkalommal került megrendezésre. Az induláskor, több mint negyed évszázaddal ezelőtt akadtak nemtetszésüknek, fenntartásaiknak, ellenvetéseiknek szóban és írásban is hangot adó alkotók, műkritikusok és közírók, akik azzal érveltek, hogy a vizuális művészetek egyetemességén, internacionalizmusán istenkísértés, főbenjáró bűn etnikai alapon éket verni, csorbát ejteni. Értelmetlen és roppant veszélyes – hangoztatták – az elkülönülés, a szegregálódás. Ellenérvül, egyebek mellett, arra hivatkoztak a „projekt” kezdeményezői, hogy ha lehet a szép- és iparművészek illetősége, lakó- vagy munkahelye, neme, nemzedéke, műfaja, stílusirányzata, orientációja, világlátása, baráti köre stb. alapján tárlatokat rendezni, miért ne mutatkozhatnának be együttesen az azonos tőről származottak, az összetartozásukat vállaló, kifejezni és megmutatni óhajtó magyar alkotóművészek is. Hitelesen, kiérlelt műalkotásokkal jelzik, demonstrálják jelenvoltukat, művészi potenciáljukat és súlyukat, kiemelkedő eredményeiket és megvalósításaikat a tájegység, az országrész művészeti életében. Nyomatékkal esett a latba a Nyugati Egyetem Képzőművészeti és Design Kara tekintélyes professzorainak, docenseinek – Jecza Péternek, Szakáts Bélának, Zimánné Virályos Magdának, Kocsis Rudolfnak és társaiknak – a jelentkezése, szereplése, markáns részvétele az egyre színvonalasabb és tartásosabb tárlatokon. Nemcsak polgárjogot nyert, hanem kiérdemelt presztízsnek, népszerűségnek, közérdeklődésnek és élénk látogatottságnak örvend immár az évente hagyományosan megrendezésre kerülő Jelenlét.
Mintegy a folytonosságot garantálva, biztosítva jó néhány olyan kiforrott, érett és tapasztalt alkotóművésznek a friss, újsütetű művei sorakoztak, akik a kezdetektől, több mint két és fél évtizede elmaradhatatlan kiállítói a seregszemlének. Nagyobb hányaduk következetesen kitart jellegzetessé, egyénivé kristályosult stílusa, eszköztára, forma- és színvilága mellett. A merészebbek az újítástól, a kísérletezéstől sem idegenkednek. A grafikus Novák Nóra újabb szuggesztív lapokkal gyarapította expresszionisztikus formarendű és alaptónusú Bestiar című sorozatát. Jakabházi Sándort Párkapcsolat című vászna – amelyet világos, jól áttekinthető geometriai rend ural – tanúsága szerint továbbra is leköti és behatóan foglalkoztatja a szabályos, kimért struktúrák és az amorf formák polarizáltságának, erős töltetű feszültségének érzékelése és érzékeltetése, hatásos leképezése. Tirnovan Regina a színeknek is fontos szerepet juttat választékos rajzain. Tömörségükkel, megkomponáltságukkal, magvas gondolatiságukkal hatnak a fiatalabb grafikusnemzedéket képviselő Nagy Deborah és Cristina Gaurean – a tárlat kurátora – sokatmondó vonalkompozíciói. Mozgalmas, kazettás felületű, a régi naptárokra utaló Naplónyomok című összeállításával Bajkó Attila a harmadik dimenziót is megkísértette. Arcmásokat és téglatesteket társított és foglalt keretbe Urbanizació című alkotásában Pataki Annamária. A jártasságát, talentumát, ecsetbiztosságát ezúttal is meggyőzően demonstráló Tar Bélához, Torony Pálhoz, Neagu Katalinhoz, Iusztin Patriciához olyan festőtehetségek zárkóztak fel, mint Madár Réka, Vălean Tünde, Fodor Zsuzsanna, Gábor Zoltán, Makai Mercedes, Bandi Szidónia. Lesz ki átvegye és továbbvigye a stafétát. Táblaképek mellett egy kiegyensúlyozott, leleményesen megkomponált, gondosan megszőtt falikárpitját is kiállította Parée Hahn Magdaléna. Játékosságot, derűt sugároz a ludikus beállítottságú és alaptermészetű Szűcs Enikő Palánták című képe.

Méreteivel és formagazdagságával keltett hatványozott figyelmet Mátyás Attila Robbanás című műgyantaszobra, míg Nagy Attila Exodus című kőplasztikájának lekerekítettségén, strukturáltságán, kidolgozottsága precizitásán túlmenően dicséretre méltó erénye, hogy a természetes anyag adottságait, szépségét, erezettségét, „látványosságát” is maradéktalanul érvényesítette. Ötletes, fantáziát megmozgató és gerjesztő András Hunor valamelyest Marcel Duchampra hajazó Polish című ready-made sorozata.

A Jelenlét címen megrendezett tárlat igényességével, magas színvonalával teljes mértékben felzárkózott a Temesvár – Európa Kulturális Fővárosa projekt képzőművészeti rendezvényeinek nívójához, rangjához – karakterével, jellegével éppenséggel fokozott figyelmet és érdeklődést keltve.

‍