„A régiség műveit saját mércéjük szerint mérni” – Bartók István könyvbemutatója

2024. május 23-án, csütörtökön 18 órától a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, a Res Litteraria Transylvanie Vetus Irodalom- és Művelődéstörténeti Műhely és a Hungarológia Doktori Iskola szervezésében mutatták be Bartók István „Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”. Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között című monográfiáját, amely 2023-ban az Universitas Kiadó gondozásában, az Irodalomtudomány és Kritika sorozatban jelent meg. Az esemény moderátora Rapa Annamária (Hungarológiai Doktori Iskola doktorandusza) volt, aki a kötet ismertetését követően a szerzőt kérdezte munkájáról.

Gábor Csilla egyetemi tanár köszöntötte a hallgatóságot és Bartók Istvánt, kitérve a közös együttműködésükre, illetve arra, hogy többször vendégtanárként is tevékenykedett a BBTE Bölcsészettudományi Karán. Gábor Csilla elmondta, hogy számtalanszor volt doktori dolgozatok opponense, majd tiszteletbeli kolozsváriként köszöntötte újra köreinkben.

‍

‍

Rapa Annamária ismertette a kötetet, melynek vizsgált korszaka 1530–1580 közé tehető, és nem csak a magyar nyelvterületről származnak az adatok, a kiadvány sokkal inkább európai távlatot nyit, jóval túlmutat a történelmi Magyarország területén. Rapa Annamária kitért arra, hogy a fő szöveg öt nagy egységből áll, melyeket részletesen bemutatott. Az első rész egy érdekes adalék és a kritikatörténet szempontjából fontos előzmény, amely a grammatika-irodalom kezdetét érinti. Érdekesnek találta, hogy az utókor változó viszonyulása és időnként felébredő érdeklődése hogyan alakult. A második rész Sylvester János munkásságával kapcsolatos legújabb vizsgálódásoknak az összefoglalása, amely Bartók István 2007-es Sylvester-monográfiája folytatásának is tekinthető. Az itt megjelent fejezetek a szerző legújabb tudományos eredményeit foglalják össze. Sylvester János Újtestamentum-fordítása jelentős a benne szereplő magyar növénytani és orvosi szakkifejezések miatt is. A következő három nagy fejezet a grammatikához, a retorikához és a logikához kapcsolódó kritikai adatokat rendszerezi. Rapa Annamária hangsúlyozta, hogy ezek a nagy fejezetek egymásra épülnek, és legtöbbször egy egységes szemlélet különböző aspektusai jelennek meg bennük, amelyek nem választhatók szét egymástól. A grammatikai irodalom szempontjából a görög és a latin nyelvtanok a jelentősek, a retorikai irodalomhoz tartozó kiadványok két részre oszthatók, egyrészt egyházi, másrészt világi művek kerülnek tárgyalásra. Az utolsó egység a logikai irodalomhoz tartozó kiadványokat tárgyalja, azonban a vizsgált korszakokban ezekből van a legkevesebb. Ezt követően a szerző szólalt fel, aki barátságos gesztusból, minden jelenlévőre kollégájaként hivatkozott, illetve megköszönte Gábor Csillának a hozzá intézett kedves szavait, és a moderátornak a kötet bemutatását, elmondva, hogy számára tanulságos volt az ismertetés, ugyanis érdekesnek találta, hogy más olvasó, külső szemmel milyennek látta kötetét, illetve abból mely szempontokat tartott fontosnak.

‍

‍

A továbbiakban a Rapa Annamária kérdezett a szerzőtől, melynek köszönhetően olyan kulisszatitkokat is megtudhattunk, hogy mi terelte a figyelmét ezen irányba. Bartók István elmondta, hogy minden a középiskolai latin tanulmányaival kezdődött, majd a Szegedi Egyetemen kezdte el hallgatói stúdiumait magyar–latin szakon, ahol a latin szakos mivoltánál fogva Keserű Bálint beszippantotta ebbe a körbe. A kutatói munkájának kihívásairól és szépségeiről is beszélt a szerző, miszerint a régiség műveit úgy lehet értékelni, hogy a saját mércéjükkel mérjük őket. Ha azt akarjuk megtudni, hogy milyen szempont alapján élhetjük bele magunkat azoknak az embereknek a gondolataiba, akik magasra értékelték ezeket a műveket és szerzőket, akkor meg kell keresni azokat a forrásokat, melyek rögzítve vannak, ezért fontos az irodalomtudomány, az irodalomtörténet, illetve az irodalmi gondolkodás. Sylvester János szerinte a műveivel foglalkozó szakmunkák ellenére is méltatlanul el van hanyagolva. Továbbá az is szóba jött, hogy nem áll le a Sylvester János életmű kutatása, ugyanis a kiadvány megjelenése után publikált még róla, és nem ígéri, hogy a továbbiakban nem fog újabb adalékkal szolgálni a bibliafordítóról. A kötet időrendi beosztásának miértjéről úgy vélekedett Bartók István, hogy csak szimbolikusak a korszakhatárok, a határ meghúzása megállapodás kérdése, illetve sokkal több a mondanivaló, mint ahogyan az az időrendben keretezve van.

A beszélgetés végeztével a moderátor megnyitotta a kört, így a jelenlévőknek is megadatott a kérdezés lehetősége. Egyed Emese a forrásokról, az alaposságról és a kutatás hogyanjáról kérdezte, melyre azt válaszolta a szerző, hogy többnyire külföldi könyvtárakban fért hozza az úgynevezett irodalomhoz, amely akkoriban nehézkes volt, illetve egy ilyen jellegű kutatásnál nélkülözhetetlen a nyugat-európai források vizsgálata. Szmutku Melinda (Hungarológiai Doktori Iskola doktorandusza) az olyan forrásokra kérdezett rá, melyeket még senki sem vizsgált, majd Csörsz Rumen István (tudományos főmunkatárs; Lendület kutatócsoport-vezető) az irodalomtörténeti emlékezetek későbbi használatára tért ki. Végezetül pedig Gábor Csilla kifejtette sajnálatát, miszerint hazánkban nincsen divatja a latin tanulásnak, majd ünnepélyesen zárta a baráti hangulatban lezajlott eseményt.

‍