„a párbeszéd lehetetlensége nem föltétlenül negatív dolog” – Láng Orsolya könyvbemutatójáról

Terek és otthonosság, padlás és pince, a párbeszédek lehetetlensége. Mindezekről és Láng Orsolya legújabb, Személyes okok című kötetéről Mărcuțiu-Rácz Dóra kérdezte a szerzőt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten június 10-én, a Bulgakov Kávézóban. 

Láng Orsolyának több térben kell elhelyezkednie, megtalálnia saját helyét. Első körben Dóra arra volt kíváncsi, hogyan sikerül ez a számára? Hogyan tud helyt állni ebben a folytonos helyváltoztatásban? Orsi számára már kialakult ez a folyamat és otthonos számára az utazás. Azt is hozzátette, hogy ugyanúgy, mint ebben a kötetben, a többiben is fontos szerepet kapnak a helyek és a helyváltoztatás. Arra a kérdésre, hogy milyen szövegekben érzi otthon magát, Orsi elmondta, hogy a pontos térleírásokat szereti, példaként Kafka A Per című művét említette meg, majd hozzátette: „nagyon erősen érzékelem a tereket, azt hiszem”. A padlás, a pince és a labirintus leírása nagyon nagy hatással van rá, elmesélte azt is, hogy a nagyszülei házában is fontos hely a padlás, a pince, vagy a csűr és a pajta, amiket rejtélyes helyekként azonosít. Ezek a helyek sötétek, „de közben megtanul az ember tájékozódni bennük.” Szerinte ezek egyszerre félelemmel teli, de közben otthonos helyek is, hiszen a pincében például érezhető az alma illata. Dóra arról érdeklődött, hogy az egyszerre félelmetes és otthonos terek hatással vannak-e a szerzőre?  Hol könnyebb feltöltődni, írni? Orsi kamaszkorában nagyon szeretett a padlásra járni, inspiráló volt és megnyugvással töltötte el.  Véleménye szerint azért értékes egy régi ház, mert a térnek minden részéhez köthető valami. Szereti azokat a tereket, amik történeteket mesélnek el. 

‍

Orsi verseiben beszélgetések, párbeszédek jelennek meg, tehát ezek párbeszédek a párbeszédek lehetetlenségében. Dóra arra volt kíváncsi, hogy mire akart rámutatni a szerző? Orsi szerint az igazi párbeszéd lehetetlen, de beszélgetni gyakran szoktak az emberek, és az nagyon is lehetséges. Úgy véli az is jó, ha nincs egyetértés és az ember vitatkozik, „a párbeszéd lehetetlensége az nem föltétlenül negatív dolog”. Olyan helyekre is eljuthatunk a párbeszédek során, amikre nem is számítottunk, hiszen „a történet az mindig íródik.”

‍

Ezek után Dóra a kötet címéről érdeklődött. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy itt, ebben a kötetben valami nagy, személyes kitárulkozás fog történni, de ehhez képest a szerző több nézőpontból közelíti meg a dolgokat, megfigyelhetjük a közelítést, távolítást is. Orsi szerint a helyváltoztatásban van valami felszabadító erő, izgalmas az, hogy nem mindig ugyanabból a nézőpontból látjuk akár saját magunkat vagy a környezetünket, majd kiegészítette ezt a gondolatot: „Az írás maga is egyfajta kitárulkozás, de közben meg valaminek a becsomagolása is.” Úgy gondolja, hogy személyes okokból írunk bizonyos témákról, de ezek valahogy rejtve maradnak. 

‍