A nyelvi tájak avatott ismerője Murádin László (1930–2022)

91 éves korában elhunyt Murádin László, az erdélyi magyar nyelvjárások jeles kutatója. A harasztosi születésű Murádin László Gyulafehérváron, Kolozsváron és Marosvásárhelyen folytatott középiskolai tanulmányokat, majd a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakot végzett. A Magyar Nyelvészeti Tanszékhez kapcsolódó, néhány éves tanársegédi tevékenysége után a Román Akadémia kolozsvári Nyelvtudományi és Irodalomtörténeti Intézetének tudományos munkatársa, majd 1964-től főkutatója lett. Munkabírását, kitartását jelzi, hogy nyugdíjazása után külső munkatársként bejárt a kutatóintézetbe, tovább folytatva kutatásait, szerkesztési munkálatait.

Pályája kezdetén mesterei, munkatársai voltak az erdélyi magyar nyelvészet olyan ismert képviselői, mint Szabó T. Attila, Márton Gyula vagy Gálffy Mózes.

Életműve számos tekintetben egyedülálló: rendkívüli eredmények, évtizedekre kiterjedő szorgalmas, következetes kutatói és publikációs tevékenység jellemzi.

Főműve, A romániai magyar nyelvjárások atlasza (RMNyA) 11 kötetben mutatja be az erdélyi nyelvjárások szókincsét, jelentéstani, alaktani és hangtani sajátosságait. E kiadvány félévszázadnyi kutatás, valamint szerkesztési munka után jelent meg 1995 és 2011 között a Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadásában, Juhász Dezső számítógépes szerkesztői hozzájárulásával. Az atlasz alapjául szolgáló – csoportos feladatként megtervezett – gyűjtőmunkát Murádin László nagyrészt egyedül végezte 1955 és 1966 között 136 olyan erdélyi településen, amely arányosan képviseli az erdélyi magyar nyelvjárásokat és tájnyelvi változatokat. A tizenegy kötet mintegy 3300 nyelvföldrajzi térképlapot tartalmaz, és minden egyes kötet végén összegző szótári adatokat is megjelentet. Az atlasz adatai megkerülhetetlenek az erdélyi nyelvjárási jelenségek kutatásában, a korábbi és a mai nyelvi jelenségek komparatív vizsgálatában. Örvendetes, hogy Vékás Domokosnak és Vargha Fruzsina Sárának köszönhetően elkezdődött a RMNyA digitalizálása. Ennek eredményeként az atlaszból olyan adatok válnak a számítógépes dialektológia számára strukturálisan feldolgozhatóvá, amelyek körvonalazzák a nyelvjárások, tájnyelvi jelenségek kevésbé ismert folyamatait, amint ezt a vonatkozó tanulmányok jelzik.

Murádin László az atlasz adatai alapján maga is több szaktanulmányt közölt a Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekben, hozzájárulva ahhoz, hogy jobban megértsük az erdélyi magyar nyelvjárások megnevezési rendszerét, szókészleti és alaktani gazdagságát. Később ezek a nyelvjárástani tanulmányok kötetben is megjelentek (Nyelvjárási tanulmányok, 1996; Erdélyi magyar nyelvföldrajz, 2010).

Nyelvjárástani kutatásai mellett Murádin László névtani kutatásokkal is foglalkozott, elsősorban erdélyi hely- és családnevek vizsgálatával. Több mint figyelemre méltó, a szakirodalomban gyakran idézett tanulmányok, monográfiák születtek e kutatások eredményeként. A következő kötetek tanulmányai, írásai jelzik az erdélyi magyar nevek iránti érdeklődését: A hely, ahol élünk. Barangolások Erdély helynevei között, 1998; Egyházi településnevek Erdélyben, 2000; Utak és nevek. Településnevek erdélyi utakon, 2003; Erdélyi magyar családnevek, 2005. Különösen érdekelte a nevek kulturális beágyazottsága, az eredetükre vonatkozó kérdések tisztázása a nyelvi kölcsönhatások viszonylatában. Így például a családnevekről írt monográfiájában külön alfejezetekben ismerteti, hogy az erdélyi magyarok által viselt leggyakoribb családnevek közül melyek keletkeztek a magyarban, melyek származnak más nyelvekből (a németből, a szláv nyelvekből, esetleg a románból).

Szerkesztői munkássága szintén több évtizedes elköteleződést, folyamatos és következetes tevékenységet jelez. Hatvan éven át szerkesztette a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények című szakfolyóiratot, 1957-től 2017-ig (tíz év főszerkesztői felelősséget is vállalva). Több mint ötven éven át közölt nyelvművelő, ismeretterjesztő cikkeket a kolozsvári napilapban (Igazság, Szabadság), illetve más lapokban (Új Élet, Dolgozó Nő, Erdélyi Figyelő). Ez a nyelvi közösségszolgálat művelődéstörténeti vonatkozásokban gazdag, könnyedén olvasható ismeretterjesztő írásokban valósult meg. A magyar nyelv titkait, rejtett szépségeit, állandósult kifejezéseit, nevek eredetét magyarázta rövid írásaiban, szem előtt tartva a közérthetőséget, a szélesebb olvasóközönséget.

Nyelvészeti eredményeinek elismerését állami és szakmai díjak, kitüntetések jelzik (Csűry Bálint-emlékérem, 1982; Hașdeu-díj, 1996; Nyelvőrzés Díja, 2000; Lőrincze Lajos-díj, 2002; Gr. Mikó Imre-emléklap, 2006; A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje, 2011; A Tudomány Erdélyi Mestere Díj, 2015).

2016-ban, a 85 éves Murádin Lászlót köszöntő kiadványban Péntek János részletes pályaképet rajzol szakmai életútjáról, és értékeli rendkívüli tudományos eredményeit. A Kádár Edit által szerkesztett kötet a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet honlapján is elérhető, és tartalmazza Murádin László megjelent műveinek teljes bibliográfiáját (http://www.sztanyi.ro/displaypubl245a.html).

Murádin László munkálkodása és életműve példája annak, az őt követő nemzedékek számára is, hogy miként lehet válságos korszakokban, értékvesztett világban időtállót alkotni.

‍