.svg)
Kondor Vilmos: A bűntől keletre. Libri, Budapest, 2015.
Gordon Zsigmond tényfeltáró bűnügyi újságíró és a Wertheimer család koronaőrei után újabb Kondor Vilmos-hős nevét kell megjegyeznünk: ő Ferenczy Tibor nyomozó, a budapesti rendőr-főkapitányság detektívje. Ahhoz képest, hogy a mai magyar irodalom talán legtitokzatosabb szerzője mintegy három éve épp ezeken a hasábokon (is) nyilatkozta, hogy nem tervezi olyan detektívregény írását, amely a jelenben játszódik, A bűntől keletre című új opusz cselekményét nagyon is kortárs közegbe helyezi. Olyannyira, hogy egyes karakterek talán túlságosan ismerősnek is tűnhetnek: nem feltétlenül konkrét személyként, hanem (arche)típusként.
Itt van például egy mai magyar miniszterelnök, akit meggyilkolnak. Ez már eleve merész húzás, de az igazán ironikus fordulat az, hogy nem bombamerénylet, lőfegyver vagy más, vezető politikushoz „méltó” gyilkolási eszköz által éri utol a végzete, hanem... belefullad egy tál mérgezett levesbe, ráadásul a saját születésnapi ebédjén. Ferenczy nyomozó, akinek van némi problámája az alkohollal, de amúgy viszonylag rendezett magánélettel rendelkezik, elkezdi felgöngyölíteni az ügyet. A merényletet – mi más – egy szélsőjobboldali paramilitáris szervezet vállalja magára, de Ferenczynek bűzlik az egész sztori, és természetesen igaza van: a szálak a múltba, a miniszterelnök és családja „előéletének” rejtett fejezeteihez vezetnek. Mondhatnánk azt, hogy Kondor – a karakter felépítésében, a kortárs társadalmi környezet rajzában vagy az elbeszélésmódban – a „skandináv modellt” követi, de ez bűnös leegyszerűsítés lenne: mai bűnügyi történetet valószínűleg ilyen erővel és érzékenységgel érdemes írni, vagy sehogy. Merész állítás, de megkockáztatom, a gondolatkísérlet kedvéért: ha Kondor Vilmos néhány évvel korábban kezdi szerzői pályáját, talán ma nem északi, hanem keleti noirról beszélne az irodalomtörténet.
Bár a megoldás kissé kézenfekvőnek tűnik, Kondor a mai díszletek között is otthonosan mozog. Csak azt nem értem, ha a Ferenczy-saga folytatódik – amint azt nyilatkozta a szerző –, akkor ez a befejezés...
De csitt!
