A nagy perspektíva (Versek)

A nagy perspektíva

‍

Lehet-e gazdaságosan szeretni?

Vagy félreérteni az érthetőt?

Ha Isten csupán önzésre teremti

saját képére a sok csecsemőt?

Lehet-e választani, hol, mikor

születsz meg újra, hol tűnsz el megint,

jajgatva, félve, sátáni vigyor

kíséretében, mely pokolra int?

A játszma végét már az elején

kisakkozták fekete bábuval.

Förtelmes és riasztó nyeremény,

melyet egy génkód spontán átutal.

Mesterséges intelligencia:

illik az agynak elsorvadnia.

‍

Asztali mese

‍

                     Márton Evelinnek

Nagyon régen Udvarhelyre

medve hordta a jeget,

ezért volt gyakran

Kárpát-medence gyulladása,

meglehet –

beszívta az altesti levegőt,

és többé nem dörmögött,

gondolta, elég lenne, ha

a málna

gyomrában szörpögne vagy

kiabálna,

bár a transztengerekben

sem tudni, hogy

ki a bálna…

Közben otthon a kamrát

ellepték a Liszt-atkák,

majd a Brahms-atkák,

Wagner-atkák,

Mahler-atkák,

zengő petéiket

mind lerakták;

nem sejtette, hogy

mackónk mit forral,

leöntötte őket forró,

verslábszagú borral…

Fulladoztak szerre az

apró bitangok,

nem adtak ki egyetlen

fabatkát érő

hangot,

s

miután a medve

a málnát mind

megette,

az egész ügyet

ad/atka tette.

Nyugodtan alhat

most már

Medveország,

hiszen a bajt csupán

nyelvi nehézségek

okozták.

‍