.svg)
a last.fm közösségi oldal az éves jelentés szerint
tízezer-kettőszázharmincöt zenelejátszást regisztrált nálam tavaly
harminchat százalékkal többet mint az azt megelőző évben
ezerhétszázhetvenkilenc előadó kétezer-egyszázharminckilenc lemezéről
ötezer-nyolcszázkilencvenegy dalt hallgattam meg
az oldal kiszámolta hogy egy egész hetvennégy századszor játszottam le egyet-egyet
a legtöbbször hallgatottat kilencvenszer
viszont a legtöbbet egyetlenegyszer
mert van amit nem érdemes az életben megismételni kétszer
vagy hogyha érdemes is
nekem nem sikerült
a legaktívabb hónapom a február volt ezernyolcszázkilencvenegy trackkel
az egyetem a fűtési szezon miatt előre hozta a tavaszi szünetet arra a hónapra
váradon meg még a szesszió tartott
azon belül tizenhatodikán játszottam le a legtöbbet száznegyvenkettőt
az egy csütörtök volt amelynél üres a naptáram
előtte szerdán húztam ki a permetezőt a töltőről aztán elmentem az ofotértbe
új szemüveget csináltatni életemben először mindjárt kettőt
mert távollátó is kellett
még előtte hétfőn adtam le az agancsbozót-esszét a helikonnak
és azon a héten vasárnap következett a nagyobbik lányom nevenapja
egész évben a legaktívabb időszakom hajnali öt és hat óra között volt
kereken ezer dalhallgatással
és egész évben egyetlen óra volt csak amikor teljes csend honolt nálam
egy és kettő között éjjel
még éjfél és egy között is lepörgettem összesen három dalt
kettő és három közt meg már négyet
mert láthatóan akkortól kezdtem éledezni
ahogy húsz éve állandóan
és négy és öt között már egyenesen nagyüzem volt nálam
ötszázhuszonnégy dallal
abban a háromszázhatvanöt órában
miket megőriznek az egyszerű ártatlannak tetsző táblázatok
a keddek voltak a legaktívabb napok vajon miért
ja látom a tavaszi félévben nem tartottam aznap órát
és éppen ezeken a keddeken postáztam a legtöbb írást is lapoknak
ezek szerint igenis van a dolgok közt összefüggés
mindent összeszámolva harmincnégy teljes napot és még tizenkét órát
vagyis épp a harmincötödik nap felét tette ki a zenék zümmögése nálam
ennyi idő alatt tízszer meg lehet kerülni a holdat
azt írja az oldal ha jól értem köszi
én meg a szobámból sem mentem ki közben
naponta átlagosan huszonnyolc dallal ültem vagy álltam itt bent
a leghosszabb sorozatom harminckilenc nap volt egymás után
amelyek mindegyikén hallgattam zenét
hogy hány napot bírtam ki abszolút zene nélkül arra nincs statisztika
szúrópróbaszerűen a hónapokba belenézve azt találom
hogy a legkevesebb zenehallgatást hozó szeptemberben volt négy nap
na akkor pont váradon voltam konferencián és betegen jöttem haza
de az odaút meg a visszaút alatt a kocsiban is zene szólt csak offline
erről pedig eszembe jut az augusztus és igen a legelején
hetedikéig egyáltalán nem regisztrált semmit a székelyföldi kirándulás alatt
és ugyanekkora hiátus egy véletlen kattintásból kiderülve
még július közepén is lehetne
tizenötödikétől huszonegyedikéig csak egyetlen véletlen hallgatás szerepel
ránézésre nem tudom hogy mi az
a naptáramban töküresek azok a napok
de azt tudom hogy akkortájt valamikor jó beteg lettem
és pont a fülem fájt
és mindenre gondoltam huzatra miegymásra
csak arra nem hogy mondjuk a túl sok zenehallgatástól
ugyanígy az októberi betegségem is látszik
na de ezt a betegség vonalat hagyjuk inkább
nincsenek illúzióim múltban élő alkatnak ismerem magam velem öregedő ízléssel
de most kicsit mégiscsak csalódnom kell
mert a kétezerhúszas évtized dalait olyan kimagasló arányban hallgattam
hogy a második helyezett kétezertízes évekből valók szemre olyan harmadannyiak
itt nincsenek pontos számértékek csak diagramm-oszlopok
persze ez az arány sejthető már abból az adatból
amelyből kiderül hogy a hallgatott előadók hatvankét százalékát
még sohasem hallgattam korábban mint ahogy hetvenhárom százalékát az albumoknak
és hetvenkilenc százalékát a daloknak sem
ehhez gyorsan hozzá kell tennem
hogy hosszú idő után térve vissza a régi módszerhez
ez újra olyan év volt amikor nem hagytam
hogy a streaming oldalak playlistjei vezessenek
javarészt tudatosan indítottam el mindent
jóval kisebb az algoritmusok aránya
mondjuk a hajnali órákban leginkább
félvakon kávé előtt hallgatni valamit a zümmögésért
de ezt az algoritmus persze nem tudja ezt csak én tudom
januártól szeptemberig a stoner rock uralta a lejátszóm
második a trash harmadik a sima metal és persze ott a doom a sludge meg ilyenek
onnantól contemporary classical avantgarde és experimental
de ezek a címkék elég esetlegesek és nem következetes a használatuk
mindenesetre az oldal szerint az egész közösségből
ami nem tudom mondjuk hány millió ember
a balanescu quartetnek én voltam az ötödik leglelkesebb hallgatója wow
a beyond magnetic ep-nek pedig a metallicától egyenesen az első számúja
mivel azonban ez csak hetvenöt hallgatást jelent
ez inkább az ep népszerűségéről mond valamit nem pedig énrólam
mindenesetre metallicát hallgattam legtöbbször és az új lemezt
aztán a balanescu quartet meredith monk
majd a jó öreg corrosion of conformity
kilencedik helyen ott a down is
és tizedik nick cave a nagy kedvenceim közül
viszont nem szerepel a toptízemben a kyuss se valamely maradéka
se a colour haze se lajkó félix valamiért szerintem egy évtizede először
ellenben a többi csupa új a pörgős és játékos the gray goo
a kísérteties meitei és a komoly win wertens
na és a dinamikus és ötletes duneeater
az első dal az évben a hurt volt
de nem a nine inch nailstől hanem johnny cash átiratában
az utolsó a signal a the neckstől
jó hogy véletlen pont ezek lettek
mert mind a két előadót sokat hallgattam az évben
azt is mondja az oldal hogy hatvan olyan dalt pörgettem
aminek szerepel a love szó a címében
how romantic! teszi hozzá
az egész statisztikát meg kell lábjegyzetelni
mert nincsenek benne az offline zenehallgatások
sem a telefonon hallgatottak futás közben
bár ebből végülis nem volt olyan sok
sem amikor a kocsiban ment a zene
ahol megy mindig ha egyedül vagyok
ami viszont már nem kicsi szám
mi következik mindebből?
azt hiszem semmi
hanem egyszerűen csak rá
egy újabb év és további zenék
most még ugyanazok holnap majd mások
a fülem még működik és biológiailag a szívem is
tud új dalokat megszeretni
bár pont azt is mutatja az éves összefoglaló
hogy egyáltalán semmire sem tettem szívecskét az egész évben
és ez többet elmond mint az egész adatsor
not too romantic
tehetném hozzá
és most következne egy másik elszámolás
csak arról nincsenek táblázatok
hogy minek is szólt ez az egész
pontosabban hogy mi alatt
hogy e rengeteg óra hallgatás és méla hallgatás idején
én magam ugyan mégis mire mentem
hiszen nem azért keltem hajnalban
hogy dalokat játsszak le magamban magamnak
nem azért ültem le nem azért álltam fel
és végképp nem azért
hogy ilyen számsorok álljanak belőle össze
e kétes dicsőségtáblára
amely a passzivitást tünteti föl mint teljesítményt
hanem pont hogy másféle sorok
mint ez itt amit most írok
hiszen hát erre lett fogva minden
az elvonulások és az elborulások és a felejtések
a lázas idegességek a mindent mindennel összekeverések
és a halk sistergéstől a mennydörgős bömböltetésig az összes hangerő
csak éppen vers végül nem lett mégsem
és hogyha lett is semmit sem ért
és ugyanígy nem sokat a többi sem ami meglett
ám ez most nem egy jeremiád itt
mikor zene szól egy monofón borsodi költeményben
és nem is paródia
csak egy statisztikai kísérlet a mérhetetlenekkel
amin bosszankodni most már nem érdemes
de az elszámolás a másféle
ahogy telnek az évek úgy egyre sürgetőbb és szorongatóbb
és úgy egyre keservesebb
ettől fáj a fejem a nyakam a hátam
ettől működnek rendetlenebbül a szerveim
és ez végső számvetésre kellene rábírjon egyszer
mert hát édes énem el kéne dönteni végre
hogy most akkor mit is hogy is
az örökös elágazások közül az egyikre rá kéne végre lépni
mert hát a feletávon bőven túljárok
és a többit meg el kéne engedni
és akarni kéne hogy el is menjen
mint ahogy a véletlen playlisteknek is búcsút intettem
különben téblábolás és vegetálás lesz a vége
amikor elindítom az utolsó számot
amit már nem lehet lejátszani újra
legfeljebb egy plugint telepíthetek a playerbe
még idejében
hogy csináljon úgy mint a régi lemezjátszónk otthon
mikor fennakadt a bakelit barázdáján a tű
és visszalökte és mindig újra visszalökte
és sose lett vége de eleje se értelme se
soundtrack egy privát armageddonhoz
örökkön örökké
amíg csak rá nem tenyerelek végül
a kikapcsológombra
és akkor majd a csöndben
a mindenség
virágba borul
