A malacok nem tudnak bukfencezni. Borcsa Imola és Balázs K. Attila könyvbemutatójáról

Milyen befolyással van a hétköznapok rutinja az írásra? Milyen kapcsolatban áll az író mindennapi énje az általa teremtett világgal, karakterekkel? Mennyiben szükséges referenciálisan olvasni adott történeteket? Többek között ezeket a kérdéseket tette fel Zsidó Ferenc Borcsa Imola és Balázs K. Attila könyvbemutatóján, amelynek a Csíkszeredai Könyvvásár adott teret, szeptember 25.-én. A szerzők meséltek inspirációról, alkotói módszerekről és folyamatokról, írói tudatosságról, és az elkerülhetetlen mi is az irodalom-kérdésre is megadták saját válaszaikat a kötetcímek nyomán.
Miből lesz a novella? Ezen kérdésből indult ki a beszélgetés csütörtök délután, Zsidó Ferenc pedig a kérdés feltétele után rögtön kiemelte: sem Borcsa, sem Balázs K. kötetét nem lehet csupán novelláskötetként emlegetni, a szövegek túlmutatnak a műfajon. Borcsa első kötete, a Magnebéhat egy keretes szerkezetű novellafüzér, amely a kisvárosi pletykavilág szövevényeibe vezeti az olvasót, míg Balázs K. kötete, a Homokóriás, a szerző bevallása alapján „pillanatfotók” egyvelege, amely pontosan kiépített összefüggéshálózattal rendelkezik, ezeket pedig a figyelmes olvasónak kell összeraknia.

Borcsa, aki már kezdetben is novellafüzérben gondolkodott, elárulta, az írás során hatással van rá környezete is. Ennek ellenére kihangsúlyozta, hogy a különböző történetek és karakterek szövegben létező valóságát nem kell a saját valóságunk tükrében olvasnunk. Borcsa azt is kiemelte, a központi karaktere például nem azért lett gyógyszerész mert ő maga is ezzel foglalkozik, csupán olyan karakterre volt szüksége, aki munkája során sok emberrel találkozik, így remek gyűjtőpontja és hajtóereje a pletykáknak. Balázs K. egyetértett Borcsával, a környezet impulzusai hatással vannak az írásra. Ő hamar észrevette, hogy a szövegei egy közös vonulattal rendelkeznek, végül a többit is a már kialakult motívumrendszer köré csoportosította, így jött létre legújabb kötete.

Borcsa nem csak a központi karakterének foglalkozása miatt választotta a Magnebéhat címet, az irodalom stresszoldó hatására is szeretett volna rávilágítani. Balázs K. óriásokat emlegetett, amelyeket építünk és építünk, amíg rá nem jövünk azoknak anyagi voltára, arra, hogy a homok hamar szétomlik. Úgy véli, hogy a különböző rutinokból, amelyekbe sokszor belekényelmesedünk, olykor felráz valami. Elmesélte, kislánya az állatok és emberek közötti különbségekről érdeklődött, amelyre ő azt a választ adta, amit minden bizonnyal közülünk többen is adtak volna. Balázs K. visszadobta a kérdést, amire a kislány egyszerűen annyit válaszolt: a malacok nem tudnak bukfencezni. Műveiben olyan pillanatokat igyekszik elkapni, amelyek megtörhetik a saját és mások valóságát. A cél, hogy kizökkenjünk és kilépjünk abból, ami már több mint kényelmes.
A könyvbemutató végén mindkét szerző felolvasott, az esemény pedig dedikálással zárult.