A magashegy­mászás ­változatairól

Azt hiszem, nem azért nem lettem tengerész, mert nincs ambícióm az ismeretlen felfedezésére – hanem egyszerűen lustaságból. A lustaságnak rossz a sajtója, a kispolgári kényelmességgel és a semmittevéssel szokták azonosítani, de ez felületes általánosítás: olyan állapot ez, amely szellemi ember számára nagyon is megtermékenyítő lehet, amennyiben képesnek bizonyulunk arra, hogy a felszabaduló energiáinkat helyes irányba összpontosítsuk. Nem lesz már belőlem magashegyi alpinista, nem is álmodom hegyekről, bár nagy vizekről és hajókról igen. De mi is a magashegymászás és a tengerjárás, a magasságok és mélységek meghódítása, mit jelent dacolni a megzabolázhatatlan elemekkel, úrrá lenni a veszedelmeken, van-e értelme mindezeknek, és ha igen, mi az?

Győrffy Ákos írja szép kisesszéjében, egy nagy port felvert, közelmúltbeli tragédián elmélkedve: „A lényeg itt azon van, hogy ez az érzés (vagy állapot) nem ismer határokat, nyelveket, tisztes köteléket. Egyszóval valami olyasmi ez, ami bizonyos értelemben kívül esik az emberi világon. Irracionális, félelmetes, lenyűgöző, fenséges, sötét, veszedelmes, megrendítő. Olyan jelzők ezek, amelyek szépen illenek például egy magashegységre. De ugyanilyen szépen illenek egy festményre, egy költeményre, egy szoborra vagy egy zeneműre is.”¹ Ő a hegyekbe, erdőkbe, az egyre kevésbé érintetlen természetbe vágyik, én inkább – a nagy vizek mellett – az emberi kéz és képzelőerő alkotásai közé, az architektúra útvesztőibe (bár leginkább olyan helyre, ahol a kettő együtt van jelen: vízre, víz mellé épült városokba); de a lényeg ugyanaz.

A lényeg: belépni egy ajtón, amely mögött az idegenség vár, megérezni a szelét a rendkívülinek, a különösnek, a megismételhetetlennek és szokatlannak, oxigénpalack nélkül vágni neki olyan csúcsoknak, ahol ha nem is mi leszünk az elsők, de a törekvéseink és erőfeszítéseink igazolják emelkedésünket vagy bukásunkat. Ez a definíció szépen illik például a költészetre, az irodalomra is. Vannak ajtók, amelyeken soha nem merünk és talán nem is szabad belépni; én bizonyára ezért vonzódom a rémtörténetekhez, a rettegés komfortzónájához. A szép az, hogy aligha tudható, melyik ajtó mögött vár a Csomolungma vagy a pokol feneketlen mélye – vagy a kettő egyszerre. Csak a felirat biztos: Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.

Jegyzet

¹ Győrffy Ákos: A kicsi rész – Suhajdáról és a hegyek vonzásáról. Mandiner, 2023. május 28. https://mandiner.hu/cikk/20230528_gyorffy_akos_suhajda_hegymaszas_magasles

‍