A kötelezettségek pöttyös ketrecében

Jelenet az előadásból. Fotó: Balázs Attila

Házasodni márpedig muszáj: hogy a férfi ne legyen egyedül, hogy a nő gyerekeket szüljön, hogy két rokon lélek egymásra találjon, hogy anyagi javak birtokába jusson valaki stb. Ehhez viszont meg kell keresni a legjobb partit, aki szép, megfelelő családi és vagyoni háttérrel rendelkezik, és még franciául is tud. De legfőképpen azért kell házasodni, mert ezt diktálják a társadalmi elvárások.

Zakariás Zalán rendező az „egészen valószínűtlen történetet”, Gogol Ház­tűznézőjét (Bodolay Géza fordítását használva) az egyének boldogságkeresésének mozaikjaiból rajka össze. A produkciót február 26-án mutatták be, mi április tízedikén néztük meg az előadást.

Padkaljószin (Antal D. Csaba) legénylakásán vagyunk. Padkaljószin házasodni készül, bár még menyasszony nincs, a szabó már varrja a frakkját, a cipője ki van fényesítve. A lámpa, az asztal és a falak fekete nejlonnal vonták be, mintha lakásfelújítás lenne – Sztyepán (Tóth Árpád) hol itt, hol ott festeget egy hengerrel – de mindez rámutat az agglegénység sivárságára, egyszínűségére is. Az agglegény begipszelt lába, fizikai tehetetlensége, bénasága még jobban rányomja bélyegét a döntésképtelenségére, a határozatlanságára, még inkább aláhúzza azt, hogy nehézkesen mozdul ebből a helyzetből.

Szélvészként viharzik be a színre Fjokla Ivanovna (László Kata), a kerítőnő, azzal a jó hírrel, hogy megtalálta a megfelelő menyasszonyt Padkaljószin számára. Harsány, folyton pörgő, már-már idegesítően szemtelen, minden hájjal megkent nő. Látszólag nem fél senkitől, talán csak azoktól, akiket már sikerült „tőrbe” csalnia. Nem kell sokat várni, meg is érkezik Kacskarjov (Barabás Árpád), akiről kiderül, hogy nemrégiben nősült. Rögtön kezébe veszi a dolgok alakítását. Nem egyértelmű, hogy Kacskarjov miért tesz meg mindent annak érdekében, hogy Padkaljószin megházasodjon. Hogy nem baráti jószándékból, az biztos. Talán mert így akar bosszút állni a kerítőnőn, amiért őt is sikerült a házasság hálójába csalnia, illetve egyedülálló férfitársain, vagy mert önmagának is be akarja bizonyítani, hogy ő bizony jobb kerítő lenne, egyfajta nyerési vágy keríti hatalmába. Mindenképp ő lesz a mozgatórugója mindennek, egyfajta luciferi jelenségként.

Az előadás többször is felteszi a kérdést: nem ismétlődik-e újra és újra ugyanaz? Időtlen idők óta nem kerülünk-e ugyanazokba a helyzetekbe, nem történnek-e meg ezek bárhol, bármikor? Az egyén epekedik, vágyakozik, aztán az utolsó percben – amíg lehet és akinek sikerül – megszökik a felelősség elől. Jó is lenne házasodni, mert egyedül is rossz, és főként mert nagy a társadalmi nyomás ez ügyben – Agafjának már rég meg van varrva a menyasszonyi ruhája – , de akkor kizökken az ember az addig megszokott kényelméből. Valójában nem is számít, hogy ki a jövendőbeli, a lényeg, hogy legyen valaki, akire a saját elképzeléseinket rá lehet húzni. Van, akit már tizenhetedszerre kosaraznak ki, de olyan is, aki – talán nem először – kész testi épségét is kockára tenni, csakhogy elmeneküljön a frigy elől.

Az előadás dramaturgja, Demeter Kata bizonyos jeleneteket felcserélt, egymás mellé téve az agglegény házában zajló történéseket.

Padkaljószin házának teljes ellentéte a lányos ház: vidám belső tér nagy piros pöttyös falakkal és lámpával. Itt lakik Agafja a nagynénjével – aki csinos kosztümjében inkább emlékeztet egy rideg üzletasszonyra, mint jóságos nénikére –, arra várva, hogy a kerítőnő elhozza a kérőt. Fjokla Ivanovna azonban olyan jól dolgozik, hogy egyszerre négyet is hoz. Végül is ő ebből él, biztosra akar menni.

A fiatal lány – de a két szolgáló is, Dunyaska (Márton Réka) és Firma (Jakab Orsolya) – bohócszerű figurák.

Minden csak színjáték itt, erre erősítenek rá a koreográfiák is. A mesterkélt világra utal a fennkölt beszédmód, van, hogy azt is felvillantják, hogy színházban vagyunk: kiszólnak a nézőkhöz („Egy könyvelő?” – kérdezi Kacskarjova az általunk látott előadásban és rámutat a színház nézőként jelen levő könyvelőnőjére.)

Csupa groteszk helyzetet sorakoztatnak fel. Nem hahotázunk, de mindvégig ott van a mosoly az arcunkon. A helyzetek, a figurák végletekig eltúlozottak, mégis emberközeliek. A jelmezek egyénítik a figurákat, a retrós elemek (minták, ruhák és hajviseletek) és a modern eszközök (videokamera, mobiltelefon) ötvözése illik a játékba, az előadás világába.

Szép pillanatai az előadásnak a háztűznézős jelenetek: a kínos csendek, az időjárásról való kényszeredett csevegés, a jól kitartott feszült pillanatok mind segítik a már önmagában groteszk helyzet még valószínűtlenebbé tételét. Tojasov, Iván Pávlovicsot (Dunkler Róbert), a videokamerával érkező kérőt inkább a házasság anyagi oldala érdekli, neki nincs ideje udvarolni, ha megfelelő a hozomány, máris nyélbe ütné a házasságot. Nyikanor Ivánovics (Szűcs-Olcsváry Gellért) piperkőc, fennhéjázó, nála az egyik legfontosabb szempont a jövendőbeli kiválasztásánál, hogy a lány tud-e franciául. Az más kérdés – amint az kiderül – hogy ő maga sem tud, és ezt természetesnek is veszi. Elképzelései szerint viszont egy valamire való lánynál ez kötelező. Zsevakin, Baltazár Baltazárovics (Nagy Csongor Zsolt ), a nyugalmazott tengerész, kimért és tisztaságmániás, de egyben szórakozott és együgyű, jól felépített játéka – miután már tizenhetedszerre kosarazzák ki – egyszerre szeretnivalóvá és sajnálnivalóvá teszi. Ehhez a kérői társasághoz sorakozik fel Padkaljószin, aki végül Kacskarjov ügyködései nyomán és annak ellenére, hogy az intim, Agafjával kettesben töltött pillanatok is kényesek, görcsösek lesznek, végül úgy néz ki, oltár elé viheti A nőt.

Mikor már-már úgy látszik itt a happy end, az agglegényt megriasztja a „megcsinált” házasság, olyannyira, hogy az utolsó percben, amíg még van menekvés, nem féltve fizikai épségét sem, kiugrik az ablakon. Ekkor lesz teljes az ő figurája, ekkor értjük meg, hogy a már az első jelenetben törött lábbal felbukkanó „hősünknek” valószínű nem ez az első ilyen akciója.(A színész a próbafolyamat során valóban sérülést szenvedett, de ez a rendezői döntés, hogy mégis ő játssza el Padkaljószin szerepét elfogadható és a történetbe teljesen illeszkedő többlet-jelentéstartalmakat vitt az előadásba.)

Agafja pedig ott marad egyedül a színen, újabb szerep következik életében, amelyet el kell játszani: az otthagyott menyasszonyé.

Csíki Játékszín. Gogol: Háztűznéző. Szereplők: Mezei Gabriella, Fincziski Andrea, László Kata, Antal D. Csaba, Barabás Árpád, Dunkler Róbert, Szűcs-Olcsváry Gellért, Nagy Csongor Zsolt, Márton Réka, Jakab Orsolya, Tóth Árpád. Rendező: Zakariás Zalán m.v.; dramaturg: Demeter Kata; díszlet/jelmez: Csiki Csaba m.v.; koreográfus: Lőrincz József.