.svg)
André Ferenc kepler horoszkópírás közben letér a pályájáról című verseskötetének kolozsvári bemutatójáról
Április 26-án a Planetáriumban mutatták be André Ferenc legújabb, kepler horoszkópírás közben letér a pályájáról című verseskötetét. A szerzővel Forró-Erős Dóra beszélgetett többek között költői hitvallásról, szerepjátékok hitelességéről, kortárs költészetről.
A bemutató legelején Dóra a költői szerepvállalásról kérdezte a szerzőt, aki elmondta, hogy lehet manapság nincs a költészetnek több milliárdos követőtábora, talán nem is volt soha és nem is muszáj, hogy legyen, de attól a perctől kezdve, hogy egy költőnek van akár egy tíz fős rajongótábora, ő adósa ezeknek az embereknek, hiszen figyelemmel követik az ő gondolatait. Már az óriási költői felelősség, ha egy alkotó valakinek olyan inspirációt ad, hogy az elmondja egy versét egy szavalóversenyen, mint ahogy ezt Dóra is megtette André Ferenc 2018-ban megjelent szótagadó című kötetének egyik versével.
A kötetben számos szerepvers megjelenik, amelyekben a lírai én is bizonyos szerepeket vesz fel. Már a kötet címe is egyértelmű utalás Madách Imre Az ember tragédiája című művére. Ahogy Ádám is különböző szerepekbe bújva jár végig tereket és időket, úgy ebben a kötetben is számos különböző perspektívájú tapasztalattal találkozunk. A kepleri attitűd többek között azért jelentős, mert rávilágít a valóságra: habár Kepler korának a legprominensebb csillagásza és hatalmas elme, a megélhetéséért horoszkópot írogat a gazdagok kénye kedve szerint, amiben senki sem hisz, de a lakbért ugyebár ki kell fizetni. Ha már Kepler, elhangzik az is, hogy a csillagok meglepő együttállása volt mindaz, hogy a szóban forgó kötet Madách Imre 200. születésnapjának évfordulóján jelent meg.
André Ferenc úgy gondolja, „ha minden költő saját magáról írna, akkor rémunalmas lenne az irodalom”, ezért is érzi szükségességét a szerepverseknek. Az elmúlt két-három évben egyre többször álmodta magát különböző szituációkba: rejtőzött már fürdőkád alá férje elől, volt már Billie Joe Armstrong felesége és telekinetikus erőkkel megáldott nő is. Egy ilyen félálombeli tudatfolyamsodrásnak köszönhetően indult el legújabb kötete is. Verseiben tanúi lehetünk annak, hogy gyakran beszél olyan dolgokról, amiket nem élhetett meg közvetlen tapasztalatként, ezért a beszélgetés során olyan – egyébként már-már elcsépeltnek tűnő – kérdések is felmerültek mint például: Milyen férfiként női hangon megszólalni? A szerző mindig is irigyelte azt, aki képes saját élményanyagát úgy feldolgozni, hogy az közös élményként is rezumáljon. André Feri arra bíztat mindenkit, hogy írjanak szerepverseket, mert rá lehet jönni közben, hogy másoknak is van hangjuk és másoknak is lehet hangjuk általunk. A szerző ezen a ponton jegyezte meg, hogy fogja még folytatni a szerepversek írását.
„Kell-e félteni a magyar irodalmat a kortárs íróktól?” – hangzott el a kérdés Dórától, amire Feri az egész beszélgetést jellemző frappánsággal azt felelte, hogy „nagyon reméli igen”, mert hisz abban, ha tiltják a fiatal íróktól a mai generációt, akkor annál jobban szeretnének majd olvasni. Természetesen mindenki foglalkozik a hagyománnyal, mert ha nem állnának szóba vele, akkor azt hinnék, hogy valami újat alkotnak, miközben ugyanazt a légüres sémát teremtenék újra és újra. Ma is ugyanazt csinálják az emberek, amit sokszáz éve, ugyanúgy háborúznak, szerelembe esnek és beütik a kislábujjukat a bútor sarkába, csakhogy manapság mások a bútorok, más a viszonyunk a szerelemhez és a háborúhoz. A mag ugyanaz, de azáltal, hogy más térben, más kontextusban kell elgondolni, egy kicsit más válaszokat kapunk. Nem félti a költészetet, hiszen ahogy ő fogalmaz: „Itt vagyunk szerda este több mint harmincan és gondolkodunk, és meg vagyok győződve, hogy a városban vannak még legalább harmincan, akik gondolkoznak az irodalomról”. Hiszi, hogy ameddig nyelv által gondolkodunk, addig fogjuk szeretni, hogy nyelv által teremtünk valamit úgy, ahogy ameddig a testünkkel mozgunk, addig szeretünk néha táncolni és érezni a ritmust. Nem nyitna tehát temetkezési vállalatot a költészetnek, olyannyira nem, hogy megjelentette legújabb kötetét, és a beszélgetést egy jó hangulatú zenés felolvasás követte.
Tamás Zsófia fotói
