A JAK-tábor első napjáról

Hosszú út után végre leszálltunk a vonatról Szigligeten, pontosabban a badacsonytördemici vonatállomáson (még mindig nem értem, hogy lehet így elnevezni egy helységet). Mint kiderült, itt sincs a legjobban kitalálva a közlekedés, a buszt lekéstük. Mivel kiderült, hogy legalább két és fél hungarofuturista kellene ahhoz, hogy összerakjon egy űrhajót, és köztünk csak Nemez Z. Márió képviselte őket, így kénytelenek voltunk megvárni egy autót.

A 30. JAK tábort Nagy Kata, az egyesület elnöke nyitotta meg, aki elmondta, idén a szakmai műhelyekre és a készségfejlesztő műsorokra próbálták helyezni a hangsúlyt. Továbbá ismertette az idei szemináriumok vezetőit: a líraszemináriumot Tóth Krisztina, a prózát Darvasi László és a kritikát pedig Visy Beatrix fogja vezetni egész héten. E mellett pedig olyan folyóiratok bemutatására kerül majd sor a héten, melyek a szakma sarokpontját képviselik.

A beszédet követően határon túli magyar műhelyről, a HÍD folyóirat kapcsán került szó. Sopotnik Zoltán moderálásával Dancsó Andrea, a HÍD Kör elnöke, Virág Gábor A Forum Kiadó vezetője, valamint Terék Anna és Patócs László vettek részt a beszélgetésen. A beszélgetés rögtön azzal a kérdéssel indult, mely egy igen fontos esszékötet címe is: Ki vagy te, vajdasági magyar? Virág Gábor egy, a táborba vezető úton elhangzott mondatot idézett Terék Annától a kérdés megválaszolására, mi szerint onnan lehet megismerni a vajdasági magyarokat, hogy félnek a szerbektől. Terék kiegészíti ezt a gondolatot azzal, hogy nem feltétlen a félelem a jó szó ennek a kisebbségi létnek a meghatározására, inkább a többséggel szemben való engedés, előnybe juttatás, melyet gyerekkorban bele nevelnek a kisebbség tagjaiba. Patócs László visszaterelte a beszélgetést az esszékötetre, melynek kapcsán elmondta, hogy Kolozsváron volt egy nagyon jó beszélgetés nemrégiben, ahol az identitás meghasonlása is szóba került.

A továbbiakban arra keresték a választ, hogy miben más a mai vajdasági irodalom, mint a Symposionos. Dancsó Andrea a különbséget leginkább abban látta, hogy a HÍD Kör már nem kötődik olyan szorosan a hagyományhoz. Nem érték és esztétikai szempontból különböznek, hanem sokkal inkább anyagilag nem egy körben mozognak már. Virág Gábor kifejtette továbbá azt is, hogy könnyebb volt jugoszláviai magyar irodalomként meghatározni azt, amit csinálnak, de utána kérdésessé vált, hogy a vajdasági vagy a délvidéki irodalomhoz tartozónak vallják-e magukat. A HÍD Kör átjárást próbált biztosítani a magyar és a délszláv vonal között. Terék Anna még kiemelte, hogy míg az Új Symposion tajgai gyermeki rácsodálkozással fordultak minden felé, addig ma már inkább a háborús téma, a traumák kerültek előtérbe.
Sopotnik rákérdezett, hogy milyen tabuk vannak most az irodalom terén, mire ironikusan mindenki elhallgatott, aztán Terék törte meg a csendet az „ezekről nem beszélünk” mondattal. Arra a kérdésre, hogy elérte-e már őket a magyar kultúrkampf szele, a meghívottak elmondták, hogy nekik is megvannak a maguk kultúrharcai, de muszáj a magyar államhoz pályázzanak, hiszen enélkül nem maradhatna fenn a vajdasági magyar irodalmi közeg.
A tábor első estjén mutatkozott be a JAK líraműhely néhány tagja is Nagy Márta Júlia vezetésével. A beszélgetés vendégei Bányai Tibor Márk, Bordás Máté, Eszenyi Fanni, Élő Csenge, Kazsimér Soma, Pege Ibolya, Seres Lili Hanna és Veréb László voltak. Kezdetként megtudhattuk néhány dolgot magáról a műhelyről, például azt, hogy Ferencz Móni és Borda Réka ötlete volt, a műhelybe nincs felvételi, bárki részt vehet rajta kortól és nemtől függetlenül. Mint megtudhattuk, a résztvevők többsége más műhelymunkákon is vett már részt, így Nagy Márta Júlia arra kérdezett rá, miben más ez a közeg, mint a máshol tapasztalt? Élő Csenge szerint Deres Kornélia kiváló vezető, aki összetartja a csapatot, a beszélgetések mindig szövegközpontúak maradnak. Eszenyi Fanni pedig arra tért ki, hogy mivel az irodalmi élet nem egy biztonságos játék, számára fontos volt az, hogy ebben a közegben mégis meg tudott teremtődni a tér rá. Seres Lili Hanna is egyetértett ezzel a gondolattal, hiszen elmondása szerint pályakezdőként nagyon sokáig nem mert kilépni a saját közegéből. Ez a műhely segített kinyílni, biztonságossá vált, ugyanakkor soha nem szépelegnek.

A résztvevők egyöntetűen bólogattak arra a kérdésre, hogy segítette-e őket a műhelymunka az előbbre jutásban. Eszenyi Fanni fejtette ki ezt bővebben, vagyis hogy ha valaki nem tud részt venni magán a műhelymunkán, akkor is kap Deres Kornéliától egy részletes elemzést, ugyanakkor vagy egy közös facebook csoportjuk is, ahol folyamatos interakció zajlik a szövegekkel kapcsolatban. Kazsimér Soma még hozzáfűzte, hogy az is fontos, hogy nem csak a saját szövegeikkel foglalkoznak, hanem ők maguk is értékelő válnak a műhelymunka során, ami hozzásegítette őket egy kritikus látásmód kialakulásához. Bordás Máté ugyanakkor felhívta arra a veszélyre a figyelmet, hogy az nem egy jó alkotói hozzáállás, ha egy szerző minden véleménynek meg akar felelni, mert éppen attól válik rosszá a szöveg egy bizonyos idő után, ha a közízlés szerint próbálja formálni a szerző, közben meg kifelejti abból önmagát.
Egy kör felolvasást követően a moderátor mindenkihez egy személyes kérdést intézett. Elsőként Bordás Máté olvasott fel, akinél az érzékelhető avantgárd hatás került szóba. Elmondása szerint valóban hatással volt rá ez a vonal, hiszen Mohácsi Balázs mentoráltjaként sok Kassákot olvasott, és mivel nagyon megfogta ez a fajta költészet, a későbbiekben is foglalkozott ezzel, ugyanakkor a fordítás is befolyásolja az alkotásban. Veréb Lászlónál Nemes Z. Márió hatása érződött a felolvasott szövegben. Pege Ibolyáról még a beszélgetés elején kiderült, hogy slam poetryvel is foglalkozik, ám a felolvasott szövegében ez egyáltalán nem mutatkozott meg. Bevallása szerint nagyon nehéz volt leküzdenie a slam hatást, még mindig sokat dolgozik ezen. Élő Csenge szövegének tematikája a gyermekkor, az emlékezés és a bibliai motívumok köré szövődött. Kazsimér Soma esetében is a gyermekkor volt a fő tematika, bár elmondása szerint számára nem feltétlenül a gyermektematika volt fontos, hanem olyan történetek megírásán dolgozik, melyek csak másodkézből, elmesélés által vannak jelen, éppen ezért töredékesek. Eszenyi Fanni írói koncepciója az emberek megfigyelésén alapszik. Seres Lili Hanna egy merészebb témával, a visszaélés és erőszak témával kapcsolatban kísérletezett. A reflexív-metareflexív kapcsolódás, az előíró retorika elmondása szerint azért is kapott akkora hangsúlyt a felolvasott szövegében, mivel ez volt az egyetlen olyan verse, amelyet tudatosan saját élmény köré épített fel. Bányai Tibor Márk esetében rövid, epigrammatikus, csattanóra végződő objektív lírai vonal volt felfedezhető a felolvasott szöveg alapján.

A beszélgetést követően Szkárosi Endre vezetésével a táborozók megismerhették a kastély rejtett zugait és a különböző terekhez kapcsolódó történetekkel gazdagodtak. Az est zárásaként a Sam Redbreast Wilson akusztikus koncert dallamai szolgáltattak háttérzenét a beszélgetéseknek.


Képek forrása: a József Attila Kör Facebook-oldala.