A Helikon fióklapjai

Ungvári Szende-Etelka

A Helikon fióklapjai  

1993 és 2022 között

Részletek egy hosszabb tanulmányból

A Serény Múmia, A nagy Kilometrik és a Pavilon 420, az erdélyi magyar irodalomtörténet egy olyan szeletét jelentik, amelyet ismereteim szerint eddig más nem dolgozott fel ebben a formában. Számos tanulmány, publikáció jelent meg a Serény Múmiáról, illetve a kor irodalmáról, mivel ez a lap indította el a fiatalok irodalmi fórumát a Helikonban, ám ezek elsősorban irodalmi, irodalomtörténeti szempontból vizsgálták az adott publikációs fórumokat. Olyan átfogó kutatás azonban, amely mind a három lappal egy keretben foglalkozott volna, tudtommal nem született.

A Helikonban a kezdeti évektől fogva nagy hangsúlyt fektetnek a pályakezdő szerzőkre, így külön rovatban publikálhatták írásaikat. A hatodik lapszám első oldalának láblécében megjelent a Fiatalok elnevezésű rovat-jelzés, amely laptestben egy-két oldalt biztosított a fiatal írónemzedék alkotásainak. Azonban ez nem volt független a laptól, nem volt saját szerkesztője, így Szilágyi István főszerkesztő válogatta az írásokat a rovatba. A Fiatalok rovat rendszertelenül, több hónapos kihagyásokkal jelent meg 1990–1991 között. Az írások legjellemzőbb műneme a vers és a kispróza voltak. A Fiatalok rovatban többek között Vermesser Levente, Demény Péter, Fekete Vince, Kelemen Hunor, Sántha Attila és Benő Attila publikáltak.

A Serény Múmia

Fekete Vince elmondása szerint a Serény Múmia a Bretter György Irodalmi Körből nőtte ki magát, kezdeményezői pedig Sántha Attila és Orbán János Dénes voltak.¹ Sántha Attila a Helikon szerkesztőségben már ismert volt, hiszen a Fiatalok rovatban publikált már, 1993-ban pedig vállalva a követ szerepet bekopogott a Helikon szerkesztőségének ajtaján, azzal, hogy a fiatal írócsoport igényt tartana a folyóiratban olyan oldalakra, ahol rendszeresen megjelenhetnek alkotásaik. Azonban nem szeretnének a már meglévő szerzők közé vegyülni, sem az eddigi szerkesztői koncepciók, elvek mentén dolgozni. A társaság egy olyan felületet kér, amit teljes egészében rájuk bíznak, illetve azt, hogy a főszerkesztő ellenőrzése nélkül publikálhassanak.²

Szilágyi István főszerkesztő „tartotta a hátát” a fiatal nemzedéknek, biztosítva a betétlap folyamatos megjelenését. Azonban ez kisebb „veszéllyel” is járt a Helikon folyóiratra nézve, hiszen főszerkesztői ellenőrzés nélkül jelentek meg alkotások a fiatalok e fórumán, így a szerkesztők csupán remélhették, hogy az állandó olvasóközönség ezután is velük tart majd. Fekete Vince így ír a Serény Múmia alapításának feltételeiről:”(...) »megszületéséhez« elengedhetetlen volt egy-két rábólintás, hümgetés, »lássuk a medvét« felkiáltás, nem kevés jóindulat és segítőkészség, ezek az alapvető környezeti feltételek, s máris önként hajtotta oda büszke, bozontos fejét a mumifikálásra.”³

Az 1993. november 12-i lapszámban, a Fiatalok rovat – kisebb kimaradása után – helyébe lépett a Serény Múmia elnevezésű betétlap Fekete Vince szerkesztése alatt. A név Rejtő Jenő Piszkos Fred, a kapitány című regényéből származik. Fekete Vince szerint Orbán János Dénes és Sántha Attila találta ki ezt a nevet a lapnak, mivel akkoriban Rejtő Jenő-rajongók voltak.⁴

Lakatos Mihály a következőképpen vélekedik erről: „És akkor felnő ebben az elgyötört régióban egy új nemzedék, mely ahelyett, hogy megnyúlt képpel, földre szegezett tekintettel, kucsmáját vagy az asztalkendőt babrálgatva magányos, bagolyhuhogta templomtornyokról, bedeszkázott ablakú iskolákról és kitépett nyelvű bús magyarokról regélne, a sarokba vágja az ódon lantot, és elővéve a tangóharmonikát, beül Rejtő Jenő valamelyik hírhedt kocsmájába a matrózokkal együtt mulatni.⁵

A szerkesztőség az első években két-három oldalnyi terjedelmet bocsájtott a fiatal írók rendelkezésére, később négy-hat oldalt is kitöltött a laptestben. A Serény Múmia fejlécében Petőfi Sándor Egy gondolat bánt engemet című versének sora átirataként szerepel mottóként: „Ha majd minden rabszolga nép / jármát megunva olajra lép”. A betétlap az első években nem különült el tipográfiailag a laptesttől, a fejléc jelezte ugyan honnan kezdődnek a pályakezdő szerzők írásai, azonban lábléc nem volt. Így laptesten belül a Helikon és a Serény Múmia-írások összeolvadtak. Időnként egyes lapszámok utolsó oldalán a szövegbe ékelt Serény Múmia grafikai ábrázolása jelezte a lap terjedelmének végét.

Az első Serény Múmia-számban Sántha Attila Serénykedő ezredvég avagy a múmiák ébredése címmel így fogalmaz a Múmiákról: „Mindannyiunkban ott vár egy múmia. (...) néha, valahol, ott, mélyen, megmozdul bennünk jogait követelve valami ősi és időtlen. (...) Néhány múmia máris felébredt. Néha bölcsek, melankolikusak, néha mámorosan serénykedőek; lótnak-futnak, hogy fáj bele az embernek a feje, majd jókedvükben leülnek mesélni nekünk... Talán ez a mese az, amit úgy is nevezhetnénk, hogy irodalom.”⁶ Ebben a lapszámban azok a szerzők indítják útnak a betétlapot, akik a későbbiekben állandó szerzőkké válnak, vagyis ők lesznek a Serény Múmia-alapító szerzői: Orbán János Dénes, Fekete Vince, László Noémi, Benő Attila verssel, Sántha Attila jegyzettel, Demény Péter novellával, Csobán Endre Attila pedig esszével.

Fekete Vince elmondása nyomán az első lapszámokat a Bretter György Irodalmi Körön bemutatott alkotásokból állították össze. A lapalapításnál nem volt koncepciójuk, csak egy volt fontos számukra: lapot szerkeszteni. Meg akarták mutatni az olvasóközönségnek, hogy bizony immár velük is kell számolni. A betétlapot felszabadultabban, játékosan akarták szerkeszteni, nem „sebnyalogatással”, illetve a saját szavait idézve „polgárt akartak pukkasztani polgár nélkül.”⁷

A Serény Múmia évfordulójára Fekete Vince SerMa: Egy esztendős a Múmia Pont. Új bekezdés! avagy  fityisz "Az irodalomnak" címmel foglalta össze a betétlapban történt egy éves eseményeket, illetve jellemezte a melléklapot „Nincs a teremtésben győztes, csak Mi!” mottó alatt. Mérleget von írásában arról, hogy egy éve már annak, hogy több pályatársuk szerint a betétlap szerzői belemosták lábukat a transzilvanista irodalom vizébe. Az író szerint – nem rejtett provokatív szándékkal – inkább állóvizébe. Az a jelszó, amelyben mindannyian egyet értettek az, hogy ne legyenek unalmasak. Így folytatja tovább: „Fityisz az elvárásoknak és fityisz egy bizonyos fajta olvasórétegnek, de cinkos összekacsintás egy (kialakulóban lévő) másikkal.” Hozzáteszi, hogy csakis az irodalomnak szolgálnak.⁸

Ugyanebben a lapszámban Fekete Vince felkérte a Helikon szerkesztőit, Király Lászlót, Szilágyi Istvánt és Mózes Attilát, hogy írjanak a Serény Múmiáról. Mózes Attila a betétlapot úgy jellemezi, mint a Helikon törpeállamát, amely elindult a gyarmatosítás útján, és ennek következtében az irodalmat is meg fogja hódítani, nem csak a Helikon-laptestet. ⁹

A betétlapban olyan pályakezdő fiatalok kaptak publikálási lehetőséget, akik mára már elismert, neves szerzők, akik később például a Helikon vagy más lapok szerkesztőségeiben helyezkedtek el: Karácsonyi Zsolt, Papp Attila Zsolt, László Noémi, Orbán János Dénes, Sántha Attila, László Noémi, Lakatos Mihály, Lövétei Lázár László.

Fekete Vince 257 Serény Múmia-számot szerkesztett, tizenkét éven át, 1993. november 23. lapszámtól 2004. június 11. számig, mivel a következő lapszám fejlécében már Karácsonyi Zsolt neve szerepel, mint szerkesztő. 2005 harmadik lapszáma jelezte egy korszak végét, mivel Karácsonyi Zsolt átnevezte a lapot A nagy Kilometrikre.

A nagy Kilometrik

Karácsonyi Zsolt 2005 elején nevezte át a fióklapot A nagy Kilometrikre. A név eredete a szerkesztő bevallása szerint egy hosszan elhúzódó kocsmában töltött ivászatot jelent. A konkrét történeti háttere pedig Orbán János Déneshez köthető, pontosabban a József Attila-díjának megünnepléséhez, amikor is az írónak járó pénzösszeget fogyasztották több kocsmában. Bréda Ferenc ekkor kezdte el megnevezni az ivászatukat kilometriknek, így a betétlap is ezt a nevet kapta.¹⁰

A névváltoztatás mellett a lap teljesen új formát öltött, tipográfiailag, illusztrációkban, tematikákban és rovatokban egyaránt. Első pillantásra szembetűnő, hogy megjelennek a szerzők életrajzi adatai¹¹ a publikációjuk alatt: név, születési év, hely, tanulmányok, foglalkozás, jelenlegi lakhely. Emellett Szilágyi István főszerkesztő olykor megengedte, hogy a szokásos négy oldal helyett, a betétlap hét oldalon jelenjen meg.¹²

A nagy Kilometrik tipográfiailag teljesen mértékben elkülönül a Helikon-laptesttől. A fejléc és lábléc jelzi a betétlap terjedelmét, amelyek grafikai alkotásokat tartalmaznak – ezek szintén a betétlap irodalmi tematikáját követik –, illetve a fejlécben a lapszámok kilométerekben vannak számozva. A lap grafikai arculatát és több esetben a hasábokon látható illusztrációt Egri István képzőművész alkotta.

Karácsonyi Zsolt elmondása szerint, amikor átvette a szerkesztői feladatokat, illetve átkeresztelte a Serény Múmiát, az első lépése az volt, hogy hangsúlyváltást szeretett volna, vagyis új tematikát, irodalmat behozni a lapba: ez volt a goliárd irodalom.¹³

A legelső lapszámban a szerkesztő Milimetrik és kilometrik című írásában fogalmazta meg a célkitűzéseit: „A nagy Kilometrik lényege, hogy a szív milimetrikjétől indul és felparázsló könyvek és néhány ütközet után – meg sem áll az irodalom kilometrikjéig, ahogy az rendes goliárd útonállókhoz, és úton járókhoz illik.”¹⁴ Illetve bemutatta a goliárd irodalmi hagyomány fogalmát, amit A nagy Kilometrik indulásával kíván feléleszteni a lap hasábjain: „Ez az az irodalom, amelyet annak idején megpróbáltak minden áron eltüntetni, de sikertelenül. A goliárd irodalom csak háttérbe szorult, de nem tűnt el. Könyvtárak mélyén húzódott meg, mint az 1803-ban megtalált Carmina burana kódex, vagy kocsmákban, diákok, és egyéb válogatott vagányok között, akik, ha éppen lefele csúsztak is - mindig pontosan feleltek arra a kérdésre, hogy »mi van«? és »mi nincs«?”¹⁵ – fogalmaz Karácsonyi Zsolt. Az első kilométerkő (lapszám) Szabó Lőrinc fordításában az Archipoeta Gyónásával, Kovács Ferencz prózájával, Király Farkas balladájával, Király Zoltán neoszonettjével, illetve Karácsonyi Zsolt és Muszka Sándor verseivel vált át a számláló nulláról egy kilométerre.

A nagy Kilometrik szerkesztője és szerzői is szoros kapcsolatot ápoltak a Bretter György Irodalmi Körrel. 1993–2000 között az irodalmi műhely leginkább a transzközép irodalom színterévé vált, a gyűlések egyfajta könyvnépszerűsítő térré alakult át. Karácsonyi Zsolt és Bréda Ferenc 2003-ban újraindították a kört a hagyományos keretek között.¹⁶ Bréda Ferenc halála után 2019-ben a kört tiszteletére átnevezték Bréda Ferenc Irodalmi Körnek.

Szilágyi István főszerkesztő egy interjúban a Serény Múmia lapcímről úgy nyilatkozik, hogy ezzel is fügét mutattak a laptestnek. Azonban nem bánja, hiszen a betétlapban felnövő fiatal nemzedék később maga is a Helikont írja és szerkeszti.¹⁷ Az alapító főszerkesztőnek igaza volt, mivel Karácsonyi Zsolt 2007-ben átvette a főszerkesztő-helyettesi, 2013-tól pedig a főszerkesztő pozíciót. A nagy Kilometrik hasábjain egy újabb írónemzedék nőtt fel, többek között Horváth Előd Benjámin a Pavilon 420 szerkesztője, és Mărcuțiu-Rácz Dóra az Artefaktum rovat és a honlap szerkesztője¹⁸ is a lapban debütáltak.

Karácsonyi Zsolt szerkesztése alatt 249 kilométerkő (lapszám) jelent meg, majd 2015 júniusában átadta a szerkesztői széket Horváth Előd Benjáminnak. Az utolsó Karácsonyi-lapszámban jelenik meg az új szerkesztővel készült interjú, amely megismerteti őt az olvasóval. A Nagy Kilometrik 250. lapszámánál megállt a kilométer számláló: 2016 januárjában a szerkesztő átkeresztelte a betétlapot Pavilon 420-ra.

Pavilon 420

A Pavilon 420 lapcímben többfajta elgondolás rejlik a főszerkesztő szerint. A Pavilonhoz köthető a szó eredeti értelme is, emellett Horváth Előd Benjámin elmondása szerint Temesváron volt egy Harminckettes Pavilon elnevezésű hely, ahonnan a romániai rendszerváltás után kiszabadultak az elmezavarodott emberek. Illetve szintén Temesváron a kétezres években volt egy Pavilon nevű punk zenekar. Azonban a 420 mágikus számot titok övezi, interjú során a szerkesztő azt javasolta, inkább keressek rá az internet mély bugyraiban, hogy rálelhessek az értelmére. Azonban a Pavilon 420 elnevezés számos dolgot takar.¹⁹

Az internetes keresés helyett inkább a Pavilon slam című versének sorai között próbáltam értelmet lelni a lapcímnek. A Pavilon előtag a versben is a harminckettes pavilonhoz vezethető vissza. A 420-at értelmezhetjük úgy, mint évet vagy április 20-át. Ezenkívül valóban számos eseményhez és égitesthez köthető: a 420 Bertholda aszteroidához, a Jin-dinasztia kihalásához, Limai Szent Róza születéséhez, Pietro Aretino halálához, vagy ami a legelterjedtebb: a marihuána világnapjához is (volt egyszer hol nem volt minden nap / délután 4:20kor találkoztunk a szobornál / hogy elinduljunk keresni egy ültetvényt, ami nincs / nem volt soha csak földalatti legenda).²⁰

2016-ban a Helikon folyóirat laparculatváltáson esett át, a Pavilon 420 dizájnját Kónya Albert Attila tervezte. Az első oldalon található grafikai címbetűkből egy toll rajzolódik ki. Elődjéhez hasonlóan szintén elkülönül a laptesttől a jelenlegi fióklap, a fejléc és lábléc jelzi itt is a lap terjedelmét, amelyek szintén egy tollat ábrázolnak. 2022-ben ismét arculatváltás történt lapon belül, a teljes folyóirat dizájnja minimalista lett. A Pavilon 420-ban már az oldal-, és fejlécbe írt lapcím, fehér címbetűkkel fekete alapon, illetve alatta található, hogy az adott lap hányadik lapszám az évben.

A szerkesztő a Pavilon 420 indulásánál elsősorban új szerzőket keresett, azonban A nagy Kilometrik már bevált szerzőit is átvette a lapba. Az első lapszám tartalmát így lapelődjének írói töltötték ki: Adorjáni Panna és Váradi Nagy Pál prózát, André Ferenc, Horváth Előd Benjámin, Gothár Tamás, Serestély Zalán, Kulcsár Árpád verset jegyzett.

A Pavilon 420-ban számos irodalmi irányzatot, stílust megtalálhatunk a fiatal alkotók írásaiban: avantgárdtól posztmodernig.

A jelenlegi betétlap állandóbb szerzői azok, akik A nagy Kilometrikben is rendszeresen közöltek, vagyis a kétezres évek írónemzedéke is igényt tartott a Pavilon 420 oldalaira pályájának kezdeti időszakában. Ugyanakkor számos új, fiatal pályakezdő is itt jelentkezik írásaival.

Közel nyolc év alatt azonban nem jelentkezett egy újabb, kiforrott elképzelésekkel rendelkező nemzedéki csoportosulás, inkább a laza kapcsolódások mintázata jellemző a Pavilon 420 szerzőire.

***

A Serény Múmia esetében két csoportba soroltam a pályakezdő szerzőket: az indulási év alapítószerzői, illetve, azok, akik később kezdtek el aktívabban publikálni a lapban.

Ahogy a Serény Múmia fejezetnél is említettem, az alapítószerzők közé sorolhatók, azok az írók, akik az első lapszámban tették közzé alkotásaikat. E szerzők a következők: Orbán János Dénes, Fekete Vince, László Noémi, Benő Attila, Sántha Attila, Demény Péter, Csobán Endre Attila. A fent említett írók a Serény Múmia tizenkét évében rendszeresen és aktívan jelen voltak alkotásaikkal az oldalak hasábjain. Kivételt képez Csobán Endre Attila, aki 1993–1997 között csupán tízszer közölt tanulmányt vagy prózát. Illetve Benő Attila, aki csak 16-szor jelent meg az oldalakon verseivel, tanulmányaival 1993–2003 között.

Orbán János Dénes 28-szor közölt a melléklapban 1993–2004 között, azonban két írását Johann von Kronstadt álnevén publikálta, egy esszét és egy elbeszélést. Verset közölt a legtöbbet, mellette javarészt kritikákat írt a pályatársairól. Később a Serény Múmia utódmellékletében is tett közzé írásokat.

Fekete Vince szerkesztő betétlapjában 24-szer közölt vers, tanulmány, paródia írásokat. A SEM-interjú rovatot is ő szerkesztette, összesen kilenc beszélgetést jegyzett le. Ő az egyik olyan szerző, aki a laptestben is rendszeresen megjelentette alkotásait – lehetséges a fióklapot pályatársainak szerette volna teljes mértékben szánni.

Sántha Attila 2001-ig 29-szer jelentkezett több műfajban: tanulmány, próza, kritika, azonban a legjellemzőbb műnemű írásai a versek. 1999-ben egymást követő lapszámokban Rejtő Jenő, a remekíró címmel kétrészes tanulmányt közölt, ezzel is elősegítve Rejtő kanonizációját. Emellett számos vitairatot, illetve kritikát írt a betétlapban.

László Noémi 20-szor jelentkezett verseivel. A SEM-interjúban elárulja, hogy miért csak verseket ír: élteti a versek ritmusa, lüktetése, illetve ez a műnem áll közelebb hozzá és úgy érzi, hogy hozzá tartozik.²¹ 1997-től a Helikon-laptestben kezd rendszeresen közölni, illetve a későbbiekben a következő fióklapban is megjelenteti írásait.

Demény Péter közölt a legtöbbször a lapban 1993–2003 között, 42-szer jelent meg írása vers, próza, tanulmány, kritika formájában. Valójában a Fiatalok rovatban debütált Helikonon belül, emellett a Látó folyóiratban is rendszeresen közölt. Az előző fejezetekben is említett Sántha Attilának írt vitairat mellett, számos kritikát írt szerzőtársai alkotásairól, összesen tizenegyszer jegyzett kritikát a Serény Múmiában. Illetve készülő regényéből is tett közzé részletet. Demény Péter volt az egyik olyan szerző akkoriban, aki nem értett egyet a transzközép irodalom ideológiáival, a vitairatokon keresztül ez jól látható, illetve, hogy a debütáló kötete nem az Előretolt Helyőrség könyvsorozat keretében jött létre.

Vannak olyan szerzők, akik későbbiekben csatlakoztak a Serény Múmia társaság körébe. György Attila 1994–2003 között 25-ször közölt a lapban – egy kritika kivételével a többi írása rövidebb-hosszabb terjedelmű próza volt. Ugyanebben az időszakban jelentkezett többnyire próza írásaival Papp Sándor Zsigmond, ő 16-szor publikált a lapban.

Lövétei Lázár László 1995-ben publikált először a Serény Múmiában, verset, kritikát írt a legtöbbet, emellett számos műfordítással is jelentkezett. Jánk Károly 1994–2002 között mindössze nyolc verset publikált, azonban Lövétei mellett ő volt az egyik legkiemelkedőbb műfordító a tizenhat fordításával.

A fentiekben említett állandó szerzők mellett még aktívan publikáltak a következő alkotók is: Kelemen Hunor, Domokos Johanna, Balázs Imre József.

A Serény Múmia oldalain jelentkeztek azok a szerzők, akik jelenleg a Helikon szerkesztőségében dolgoznak, illetve olyan alkotók is, akik az első betétlapban debütáltak, azonban A nagy Kilometrik állandó szerzőivé váltak. Karácsonyi Zsolt 1994-ben, Papp Attila Zsolt 1999-ben, Király Zoltán 1995-ben, Muszka Sándor 1999-ben verssel debütált a betétlapban.

Összességében a fenti eredmények alapján láthatjuk, hogy számos állandó szerzője volt a Serény Múmia betétlapnak. Viszont Demény Péter, Sántha Attila, Orbán János Dénes közölt a legtöbb alkalommal különböző műnemben íródott alkotásaikkal a tizenkét év alatt. Jánk Károly és Lövétei Lázár László műfordítás terén, Papp Sándor Zsigmond és György Attila pedig próza műnemű írásokkal jelentkeztek a legtöbbször.

A Nagy Kilometrik

A Serény Múmia számos fiatal szerzője áttért az új betétlap hasábjaira is írásával. Az alábbiakban ezen állandó szerzőket mutatom be: Muszka Sándort²², Király Farkast²³, Szálinger Balázst²⁴.

Muszka Sándor 1999-ben debütált a Serény Múmiában, A nagy Kilometrikben pedig már az első lapszámban jelentkezett hat versével. 2015-ig tizenöt publikálása jelent meg a betétlapban, ebből csak kettő próza műnemű. Versei közzétételére jellemző, hogy sok esetben egy oldal terjedelmű helyet foglalt el a lapban, hat-hét versével. Muscariculum című írása önéletrajzi rövidpróza, amelyben diákkorát mutatja be, emellett, hogy hogyan találkozott a prózákkal és a versekkel, mikor és hogyan döntötte el, hogy ő költő lesz, illetve az utat, ami odáig vezetett, hogy Mi nem lóg, ha áll (Erdélyi Híradó, 2007) című kötetében később megjelent ez a próza.

Szálinger Balázs magyarországi származású költő, az első fióklapban debütált – első határon túli szerzőként. A nagy Kilometrikben tízszer közölte verseit. Számos paródia íródott róla is, így őt is a laphoz közel áll szerzőnek tekinthetjük.

Király Farkas kivételt képez a két szerzőtársa mellett, mivel ő nem a Serény Múmiában debütált, hanem 1990-ben a Helikon Fiatalok rovatában, és az első betétlapban nem publikálta alkotásait, csak a főlaptestben. Azonban A nagy Kilometrik első lapszámában rodrigezi pálma dekkó balladája²⁵ című versével csatlakozott a betétlap szerzői közé. 2011-ig tizenkét verse, illetve prózája jelent meg.

A nagy Kilometrikben jelentkeztek azok a pályakezdő költők, írók, akik jelenleg egy írónemzedékbe tartoznak. Az alábbiakban a fióklap azon állandó alkotói szerepelnek, akik a legtöbbször publikáltak a nyolc év alatt.

A Pavilon 420 első szerkesztője Horváth Előd Benjámin²⁶ 2006-ban A nagy Kilometrikben debütált. 21-szer közölt a fióklapban, mivel ő volt a szerkesztője az interjúrovatnak, így nyolc interjút jegyzett az oldalakon, illetve hét kritikát írt pályatársairól/műveikről. Horváth másrészt, legtöbb esetben verset publikált.

A betétlap legtöbb szerzője verset publikált. Varga Melinda publikált a betétlapban a legtöbb verset, összesen 23-szor tette közzé költeményeit. Láng Orsolya 17-szer publikált A nagy Kilometrikben. A szerzők többnyire szabadvers stílusban jelentkeztek költeményeikkel. Emellett Király Zoltán és Muszka Sándor költeményeinek átírt parodisztikus verseit is közzétette. Láng Orsolya verseiről Horváth Előd Benjámin A figyelem körei kritikában fogalmazza meg, hogy szerzőtársa alkotásaiban apró részleteket, mozzanatokat, részletes leírással tár az olvasó elé, melyek mind összefüggésben állnak egymással.²⁷

Próza terén Váradi Nagy Pál és Borcsa Imola közöltek a legtöbbször. Előbbi szerző huszonhárom publikálásból tizennyolc alkalommal rövidprózáit osztotta meg az olvasókkal. Borcsa Imola tizenhat szöveget publikált, számottevően hosszabb terjedelmű írást.

André Ferenc és Horváth Előd Benjámin műfordításokat közölt a leggyakrabban. Fordításaik leginkább román szerzők, költők alkotásaik voltak. Emellett angol és francia szövegek fordításait is megtalálhatjuk a betétlapban.

A fent említett alkotók mellett számos állandó szerzője volt A nagy Kilometriknek. A következő felsorolásban azok a pályakezdők szerepelnek, akik aktívan publikáltak a betétlapban: Adorjáni Panna, Varga László Edgár, Király Zoltán, Fischer Botond, Székely Örs, Bálint Tamás, Gothár Tamás, Ozsváth Zsuzsa, Márton Evelin, Mărcuțiu-Rácz Dóra.

Összegzésképpen A nagy Kilometrik betétlap főbb szerzői, akik a lap „gerincét” alkották: vers terén Varga Melinda és Láng Orsolya, prózában Váradi Nagy Pál és Borcsa Imola, műfordítást Horváth Előd Benjámin és André Ferenc közöltek a legtöbbször a második betétlap ideje alatt.

A jelenlegi betétlap, a Pavilon 420 esetében nyolc év elteltével – ahogy a fentiekben is említettem – nem beszélhetünk újabb generációs kötődésű csoport jelentkezéséről.

Összességében az eredmények alapján láthatjuk, hogy történtek átjárások a betétlapok között, legtöbb szerző már debütkötettel a háta mögött is rendszeresen publikál a betétlapban, így a fióklap már nem csak pályakezdők színtere. Ugyanakkor azt is kijelenthetjük, hogy a lírai műnemben írott szövegek (versek) képezik a betétlapok leggyakrabban közölt szövegtípusát.

‍

[1] Interjú Fekete Vincével, 2023. május 14.

[2] LAKATOS Mihály, Végvárból Előretolt Helyőrség, Kortárs, 59. évfolyam, 5. szám, 2015., 75.

[3] FEKETE Vince, serény múmia, Korunk, 3. folyam 6., 12. szám, 1995, 68.

[4] Interjú Fekete Vincével, 2023. május 14.

[5] LAKATOS Mihály, "Csináljátok, úgy, ahogy akarjátok.", i.m. 9.

[6] SÁNTHA Attila, Serénykedő ezredvég avagy a múmiák ébredése, Helikon, 4. évfolyam, 23. szám, 16.

[7] Interjú Fekete Vincével, 2023. május 14.

[8] FEKETE Vince, SerMa: Egy esztendős a Múmia Pont. Új bekezdés! avagy fityisz "Az irodalomnak", Helikon, 5. évfolyam, 23. szám, 1994., 8.

[9] MÓZES Attila, A hódító múmia, Helikon, 5. évfolyam, 23. szám, 1994., 9.

[10] Interjú Karácsonyi Zsolttal, 2023. május 23.

[11] Már Karácsonyi Zsolt szerkesztése alatt a Serény Múmia utolsó lapszámaiban is jelen vannak ezek az adatot.

[12] Uo.

[13] Uo.

[14] KARÁCSONYI Zsolt, Milimetrik és kilometrik, Helikon, 16. évfolyam, 3. szám, 2005. február 10., 8.

[15] Uo.

[16] VARGA Melinda, A vers: fordítás egy ismeretlen nyelvből. Beszélgetés Karácsonyi Zsolttal, Magyar Napló, 29. évfolyam, 12. szám, 2017. december, 51.

[17] ERDÉLYI Erzsébet – NOBEL Iván, „A művészetnek, ha valóságos élményt jelent, van megtartó ereje”. Beszélgetés Szilágyi Istvánnal, Forrás, 30. évfolyam, 7. szám, 1998. július, 75.

[18] A Pavilon 420 jelenlegi szerkesztője.

[19] Interjú Horváth Előd Benjáminnal, 2023. május 18

[20] HORVÁTH Benji, Pavilon slam, Helikon, 27. évfolyam, 2. szám, 2015. január 25., 12.

[21] FEKETE Vince, Ki vagy te, László Noémi?, Helikon, 6. évfolyam, 4. szám, 1995. február, 9.

[22] MUSZKA Sándor (1980–): József Attila-díjas erdélyi magyar költő, író.

[23] KIRÁLY Farkas (1971–): költő, író, műfordító, szerkesztő, újságíró.

[24] Szálinger Balázs (1978–): József Attila-díjas magyar költő.

[25] Lásd: Helikon, 16. évfolyam, 3. szám, 2005, február 10., 11.

[26] HORVÁTH Előd Benjámin (1988–): költő, slammer, 2023 őszéig volt a Pavilon 420 szerkesztője.

[27] HORVÁTH Előd Benjámin, A figyelem körei, Helikon, 25. évfolyam, 24. szám, 2014. december, 25, 13. 

‍