.svg)
„Rendjén van az, hogy nem akarsz egy háborús bűnösnek segíteni békében meghalni? Még akkor is, ha az a háborús bűnös az apád?” – teszi fel a kérdést a Jugoszlávia, édes hazám című regény főhőse, Vladan Borojević. A regény szerzője Goran Vojnović szlovén író, forgatókönyvíró, költő, újságíró, rendező – korábban profi kosárlabdázó, aki több filmes, illetve irodalmi művében is azt kutatja, miért és mennyire mélyen gyökereznek a népek közötti sérelmek, amelyek lehetővé tették a testvér-, avagy polgálháborút, a nacionalizmus lángra lobbanását és pusztító tüzét, darabokra szaggatva a Jugoszlávia nevű konstrukciót, kulturális és sportéletével egyetemben. A Jugoszlávia, édes hazám Vojnović második regénye, amelyet a szakma – akárcsak korábbi műveit – díjazott, s amely heves érzelmeket is kiváltott. Vojnović regénye oknyomozó történet, „útikönyv” – leginkább fejlődésregény. Vladan Borojević gyermekkora „az 1991-es év egy egészen közönséges kora nyári napján ért véget, váratlanul.” A 11 éves fiú szüleivel a horvátországi Pólában élt, apja, a Jugoszláv Néphadsereg tisztje, ott szolgál, a család békés nyaralásra készül, ám ezt és minden további közös nyaralást és életet meghiúsít a háború. Vladan szlovén édesanyjával apja rokonaihoz Újvidékre, majd a biztonságosabbnak tetsző Lubljanába menekül. Az apa eltűnik a háború kavargásában, az utolsó hír szerint elesett.
Vladan 17 évvel az események után szembesül azzal, nem ismeri a szüleit, és nincs tisztában sorsfordító cselekedeteik indítékaival, csak azok következményeivel. Egy Google-keresés után beigazolódik sejtése, apja, Nedjelko Borojević, nem halt meg, mint háborús bűnös elítélték és valahol a Balkánon bujkál. A fiú öregedő autójával útra kel, mint egy road movie-ban átszeli a néhai Jugoszláviát, hogy megkeresse apját Bosznia-Hercegovinában. Útközben egyre több kérdés merül fel benne: ki ő, lehet-e jobb, sikeresebb, boldogabb, mint a szülei, tudna-e szenvtelen és könyörtelen lenni saját apjával szemben? Goran Vojnovićnak sikerült új perspektívából megírnia azt, amit sokan próbálnak a volt Jugoszlávia utodállamainak írói közül. A kötet érdekessége – amely a fordításban sajnos elvész –, hogy az eredeti, szlovén nyelvű szövegben bosnyák, horvát és szerb kifejezések szerepelnek, ezzel is kiemelve egységet és különbséget, otthonosságot és idegenséget, utalva ezzel egy olyan, absztrakcióként megalkotott ország hagyományaira, amelyben ennyi hasonló és mégis más nyelvet beszélő ember él.
Goran Vojnović: Jugoszlávia, édes hazám. Fordította Rajsli Emese. Typotex Kiadó, Budapest, 2020.
