.svg)
Ükapám, Fodor József (1867, Sepsibodok).
Dédapám, Fodor Béla (1914, Nagykőrös).
Nagyapám, Fodor Béla (1943, Nagykőrös).
Anyám, Fodor Éva (1967, Fehérvár).
Apám – mondja az ifjabb Fodorbéla –
a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban
biológia–földrajz tanár volt. Én aztán
nem voltam hajlandó odamenni.
A hülye Sári, az meg elment.
Aztán ha valamit nem tudott,
apám az osztály előtt felpofozta.
– Másokat is felpofozott, vagy csak a lányát?
– Hát, csak a lányát. Mást nem nagyon.
Feleltette, egyest adott neki, és meg is
pofozta az osztály előtt.
– És másokat is felpofozott?
– Hogyne. Volt olyan eset,
hogy megpofozott egy gyereket,
a gyerek apja meg bejött kiverni a balhét.
Apám elmondta neki, hogy miért,
erre a gyerek apja nekiállt,
és ott helyben megverte a gyereket.
De akitől a legjobban féltünk, az egy
tanárnő volt.
Az olyan szigorú volt, hogy minden fiú félt tőle.
Nem pofozott meg senkit, de olyan szigorú volt,
hogy attól minden fiú félt.
Aztán amikor az idősebb Fodorbéla
hazament a tanításból, otthon
a családját verte. (Persze
az apja – tanyasi tanító –
még keményebb volt.)
Amikor a dédapám meghalt,
tizenhárom éves voltam.
Mint a feltámadáskor,
nőttek ki a levert tanítványok a temetőből.
Fél iskolányi meglett ember kísérte
utolsó útjára Burzát.
Ez volt a gúnyneve,
a Bursa pastoris,
a pásztortáska után.
*
Elromlott a lift,
kiabáltunk fölfelé az aknából.
Az olyan mély, hogy szabályosan
meleg van odalenn. Műszak végére
rendszerint kiszáradsz.
Onnan káromkodtunk.
Apámtól szép kis repertoárt örököltem,
és egy keveset magam is csiszoltam rajta.
Meg is hatódhatott a bányászkislány,
mert megindult a lift,
de olyan lassan,
hogy már azt hittük, leszakadunk
vagy ottragadunk félbe.
De a bányában
hamar megszokja az ember
a bányászkislány mindzsójából lógó
szőrszálak simogatását. A végén
már meg se szédül tőle.
*
– Nagyapám lázbeszéde
egy leszakadó tárnakupola alatt –
Ó, kavicskák, az anyátok szentségit,
ez a mennybolt, már látom, hogy rám szakad,
sziklák, kövek, tudom, hogy ti szerettek,
évmilliók óta álltok,
mért kell most ezt úgyelbaszdmeg sietni,
várjatok még egy kicsikét, kövecskék,
mit temettek élve itt el, jesszusom,
és a fószer kérdi, baszdmeg, a Fodor meg
micsinál,
hát itt, hát ezt, azanyád,
bányászkislány, most az egyszer segíts ki,
csöcsöd szopom, rejts el a te szoknyádban,
bányászélet, igen, igen, tarts még ki,
sziklák, kövek, tudom, hogy ti szerettek,
túl nagy a luk, azért hulltok, kövecskék,
hú, basszameg, a kötél kell ide,
ez a kő, meg mit nem, tarkón csap,
fekete szőr lehelete arcomban,
milyen nyál csurog le a lábamon,
szőrös, mint a halál gecije,
bányászkislány, a puncidban, a picsába,
bennvagyok,
bányászsors, igen, igen, igennem,
megyek már, basszameg,
hulljatok csak, kövecskék.
