.svg)
Gyár ez az élet,
bár meseszépnek
mondja a gyáros.
Hozzá egy város
épül betonból.
Épp a gép tombol
ott, ahol eddig
lovat legelni
láttunk, vagy birkát.
Nem meseország,
ami a gépnek
biztonságérzet.
Én magam is gép,
kimondom ismét,
önmagam gyártom,
néhány szabályon
túl kell hogy lépjen
most a személyzet.
Föltekeredve
jól a jelenre
DNS-ábrák
azt is mutatják,
ami leszek majd.
Ennyire szép zajt
még soha senki
nem keresett ki
abból a sokból,
amivel sokkol
ipari lobbi
(de az meg, mondd, mi?),
nagy nevű gépek
nevében népek
új szószólója,
akit a gólya
hozott: egy röpcsi,
összeröhögni
régin és újon,
ezen ne múljon
gépek uralma.
Aki nem vall ma
a világgépnek
szerelmet, végleg
kimarad minden-
ből, minden szinten.
Gép az igazság,
ő gyárt, nem gyártják.
Igazsággépet
kér az enyészet,
hadd dübörögjön
végig a Földön.
Nőjenek gyárak
lenti világnak
rendbehozói.
Jaj, de olcsó vicc
másképp beszélni,
mint ahogy véli
az ember, aztán
ereje fogytán
színlel és viccel.
Nem jó a géppel,
nem jó a gyárral
és tulajával
szembebeszélni.
Néha megéri,
mert a szabadság
kéri a jussát,
osztja a részét:
és az a részvét.
