.svg)
.jpg)
2024. május 21-én, kedden 18:00 órától a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán mutatták be Sir Philip Sidney Astrophil és Stella című szonettciklusának első magyar fordítását. A műfordítóval, Kiss Zsuzsánnával (irodalomtörténész, Károli Gáspár Református Egyetem) Benő Attila (nyelvész, a Magyar és Általános Nyelvészeti Intézet vezetője) beszélgetett, a reneszánszkori hangulatot Fehér Árpád lantjátéka biztosította.
Kiss Zsuzsánna könyvbemutatóját Fehér Árpád lantművész nyitotta meg Bakfark Bálint 5. fantázia című darabjának eljátszásával. A Popovici terem egy reneszánszkori helyszínné változott. Benő Attila bemutatta a szerzőt, aki tanár, műfordító és kutató is. Humorosan elmesélte, hogy Zsuzsánna első fordítói próbálkozása második osztályos korában volt, amikor megkísérelt lefordítani egy Shakespeare-szonettet, mire Kiss Zsuzsánna jelezte is, hogy valóban csak egy erős próbálkozás volt, de így érintkezett először a fordítással. A fordító szerteágazó érdeklődését az is jelzi, hogy nem csupán reneszánszkori szerzőket fordított, hanem kortárs költőket is, mint például Láng Zsolt, Tóth Krisztina.
Benő Attila egy Vörösmarty-idézettel reflektálva a Shakespeare-i művek fordításának a nehézségeire azt kérdezte Kiss Zsuzsannától, hogyan jutott el odáig, hogy Sidney-t fordítson. Kiss Zsuzsanna őszintén bevallotta, hogy nem így tervezte. Sidney-t mindig szerette tanítani, viszont észrevette, hogy szinte egyetlen alkotása sincs lefordítva magyarra. Egy konferencián éppen arról beszélgetett az egyik kollégájával, hogy mindenki csak Shakespeare-t fordít, és ez a hiány annyira nyugtalanította, hogy végül kihívásként tekintett erre a feladatra: eldöntötte, hogy ő majd lefordítja műveit. Sir Philip Sidney életműve 108 szonettből áll és 11 hosszú dalból. Az alkotások fordításának a nehézségét nem csupán a nyelvi változások okozzák, hanem a dallamosság fokozásának a visszaadása is kihívás, így sok időbe telt a vállalás véghezvitele. E kötet 8 év munkájának a gyümölcse. Zsuzsánna arról beszélt, hogy a fordítás olyan, mint a megértés, a megértés pedig szorosan összekapcsolódik az ismereteinkkel, a megismeréssel. A rímes, ritmikus forma bár nehézségnek tűnik, de ha az ember megérti és átadja magát neki, akkor a forma segít a motívum felépítésében. Bevallotta, a motívumok alkalmazását novellák fordításával tudta elsajátítani.
A forma ritmikusságát a közönség élőben is meghallgathatta és megfigyelhette: Kiss Zsuzsánna rövidebb szonettfordításokat olvasott fel könyvéből. Az első felolvasott szonett a 30. volt, melynek kapcsán a fordító újra kiemelte, hogy a fordítás ugyanakkor értelmezést és tudást is jelent, hisz a megfelelő háttértudás nélkül nehezen lehet értelmezni a szonettekben megjelenő kulturális és történelmi utalásokat. E szonett hét geopolitikai kérdést vet fel, amelyeknek középpontjában az áll, hogy a diplomata (Sidney) mit tud mondani a korabeli konfliktusokról. E kérdéseket a költészeten keresztül tudta kifejteni, mivel Sidney hiába volt diplomata, nem adtak neki politikai cselekvésteret. A fordító szerint Sidney az írásban találta meg azt a feloldozást, ami nem volt jelen a közéletben. Zsuzsánna ezeket az apró történelmi utalásokat megfejtette és lábjegyzetben részletesen megmagyarázta őket. Ezután egy lovasszonett, majd egy filozófiai szonett felolvasására került sor.
A felolvasást Fehér Árpád lantjátéka követte: német, magyar és velencei táncokat adott elő. A varázslatos táncok meghallgatása után Benő Attila feltette azt a kérdést a fordítónak, hogy szerinte miért érdemes Sidney-t olvasni. Zsuzsánna válasza őszinte volt: szerinte csak az olvasást szerető embernek érdemes Sidney-t olvasni, hisz valóban nehéz olvasni őt. Kifejtette, hogy általában azt hisszük, hogy a reneszánszban élők kevesebb ismerettel bírtak nálunk, pedig ők csak mást tudtak, nem kevesebbet. Sidney költészete utal arra az emberi ösztönösségre, amely mindegyikünkben jelen van és felépít egy olyan szellemi világot, amelyben a lélek, tudás, ösztön hármas aspektusa közösen hat. Verseiben fellelhetőek az emberi önellentmondások, amelyekben most is élünk, annak ellenére, hogy felgyorsult a világ. Sidney versei a lelassulásra késztetnek: ezért érdemes olvasni őket. A könyvbemutató utolsó felében a fordítással kapcsolatos nehézségekről beszélgettek a szakemberek. Kiss Zsuzsánna kiemelte, hogy a formát és a tartalmat nem lehet elválasztani egymástól. Szerinte meg kell találni a megfelelő megoldást és fordítás esetén kompromisszum a költészet. Azon elveket vallja, amely Sidney jelmondata is volt: a költészet imitáció és invenció. Meglátása szerint dalokat könnyebb volt fordítani, mivel a daloknak az a szerepe, hogy a történet epikáját hordozzák magukon.
A kötet igényes munka, az olvasást megkönnyítendő tanulmányokkal, lábjegyzetekkel ellátva. Az angol eredeti és a magyar fordítások egymás mellett olvashatóak. E kötet, Benő Attila szerint, szakmai és filológiai munka, nem csupán fordítás. A kötetet metszetek szépítik, amelyek Zsámboki János emblémagyűjteményébe tartoznak. A fordító a könyvbemutató végén rámutatott a feltűnő párhuzamokra Sidney és Balassi Bálint életpályája és költészete között, de szerinte nem csupán Balassi költészetéhez hasonlíthatóak a művei, hanem számtalan szonettje felidézheti bennünk József Attila Reménytelenül című versének hangulatát, hisz ugyanaz a megrekedtség-érzése üt át a verssorokon. Az irodalom pedig Sidney számára is a megrekedtségből való menekülés és felszabadulás.
