.svg)
Patti Smithről azt mondják, minden, amit csinál, egyetlen anyagból táplálkozik.1 Az ő költészete nem korlátozódik kizárólag a nyelvre, abban az esetben sem, hogyha az önálló szövegként megjelent verseit olvassuk. Minden, amit közölni akar, szervesen összekapcsolódik; egy jól körülhatárolt, homogén univerzumból nő ki költészet, zene és festészet is. Ez a világ nyers élményekkel és víziókkal telített, szókimondó, helyenként archaizál, de erőteljesen látomásos is. Ember és állat összeér, helyenként egybemosódik, nő és farkasszuka egyformán nyüszít, a kéz és az agyag egyenlőek, egymást formálják, a tudatos szándék pedig alárendelődik az ösztönöknek. De ez a kiszolgáltatottság semmiképp nem elkeserítő, éppen ellenkezőleg. Olyanfajta kitettség ez a történéseknek, ami egy közös ritmust feltételez, a létet pedig a zsigeri tapasztalat felől láttatja. Ha a farkasszukát nem itatják meg, a nő szomjas; ha a gyermeklány ágat tör, valahol egy vihar megszűnik tombolni: minden mindennel kapcsolatot teremt, a hálózat pedig, amire ez a szövegvilág alapoz, már önmagában is izgalmas kérdések felé tereli az értelmezést.
Patti Smith versei Lázár Kinga fordításában:
Vadon
(Wilderness)
Emberi-e az ami az állat torkából szakad fel
ha akit szeret megtántorodik
s szárnyától fogva viszi magával
a folyó kék áramlata
A nő szűkölése elüthet-e
a szenvedő farkas vonyításától
Fecsegnek-e a liliomok
a bőrükért befogott ivadékokról
Emberként sírnak-e az állatok
úgy ahogy én utánad
amikor kimerültségig nyüszítve
labdává gömbölyödtem
Így járjuk mi
a jégmezőt
cipő nélkül és a tenyerünk üres
legkevésbé sem hasonlítunk emberre
Arról a vadonról kötünk alkut
amit még nem ismerünk
itt áll meg az idő
és nincs mikor elmenekülni
Tara
(Tara)
Az ajtóban állt
a virginiai tanyáján
pulóvert húzott magára
a somfaágak
virágaikat eldobva
hajoltak meg
a nemvárt hóban
állt a szarvas
néma döbbenettel
a kert végében
a nő a telefont
zsebébe csúsztatta
a lánya
sértetlenül
tűnt el
a szirmok között
ágat tör
egy vihar elült
megérzi a fiút
megérzi a halált
áthaladnak rajta a családok
áthalad rajta a szél
ezt nem a szarvas tette
így mondta
ezt nem a szarvas tette
A büszkeség lassan jár
(The pride moves slowly)
Hallottalak sírni álmodban,
ott álltam a körvonalad fölött.
A füled mögül kilátszik a hold,
a csuklóid akár az enyémek, a hajad az anyámé.
A karod az apádénak tűnik,
a lapockáját is te birtoklod,
csökevényes szárnyak a kitüremkedések,
nem gondoltam, hogy valaha látom még.
Fiúkorának lámpása szórja a fényt,
a büszkeség lassan jár,
akár egy álomban. Az árnyék világító sík,
köröket ír le rajta.
A hagyatéka olyan nyugalom,
aminek megbomlik a sziluettje,
emlékfolyamként árad szét,
minden, amibe belecsordul, boldogtalan és alszik.
1 Babiczky Tibor Patti Smithről: „A Kölyköket (Just Kids) nagyon szerettem, alapjában véve is jó próza, de Mapplethorpe miatt kap egy plusz fénytörést. Költőként nem tartom jelentősnek, a zene és az énekhang, a kisugárzás nélkül nem működnek a szövegek – pontosabban: működnek, de csak takaréklángon. Patti Smith hermetikus életművet hoz létre, Black Sabbathot játszhat más zenekar, Patti Smitht nem. Egyetlen anyagból készül minden, amit csinál. És ez az anyag nem evilági. Leegyszerűsítve: csoda.” Babiczky Tibor szövege ide kattintva megtekinthető (Utolsó megtekintés: 2024.04.17.)
