.svg)
525.
Nincsenek már csillagok, Péter?
Eltűntek az utak a pontok között,
melyekben pogány kapaszkodót kerestünk…
Láttad a gesztenyéket a levelek alatt?
Hol vannak az időtlen, céltalan léptek?
Hol a bóklászás heurékája?
Fényeket képzelünk, hogy
elérjük Betlehemet…
Medvét és kis szekeret olvastunk az égre,
mert hiába nézünk ki belőle,
kilépni mégsem tudunk formáiból.
Ezért kérdezem:
Lencsék tükrében keresed-e még az égő porszemet?
Hol vagy most, mikor sűrű az éjszaka?
Csillagokat keresni – most – kérlek
gyere velem…
514.
Aznap, amikor a Thébai elragadtatott,
a hollók tanácsot ültek
a kicsi kenyérkupacok felett.
Nem találták helyét az ötezernek.
Koponyákat szegeztek a kapukra,
a tollakat érezték az ökrök,
legszebb borjukat küldték áldozatnak.
Emberasszonyok zokogtak a homlokfák
alatt: széthullott gyöngyök.
Vízben úszó széndarab, vetett ágy,
kakasszó, nap, illatos virág.
Idegen vizeket gyűjtenek,
gyertyát gyújtanak a házak.
Félik és várják,
szénába bújtatják a férfiakat.
A Helikon lapdíjas szerzője a Kortárs Hangon 2024-es irodalmi pályázatán.
