.svg)
Nemes András Csaba: Emese álma
Sütő István időtlensége
Én, Dániel és Mózes Attila utolsó találkozásunkkor
a költészetről beszélgettünk hogy milyen magasztosan
hiábavaló az ablaknál míg merül
az alkonyatban a kőoroszlán megmozdul a gyomromban
kondul az árnyékom visszatér a pontos idő állok
és nézem dögszagot sodor magam felől felém a szél
volt egyszer egy másik Dániel látomásokat fejtett meg
Nabukadnezar álmaiban diktatúrák fogságok Dánielei
a vermekben alszanak a székely körvasúton
zötyögve várnak valami fontosra köröskörül
minden oroszlán hallgat szemükben ég
ugyanaz a látomás az a másik Dániel megélte
a rendszerváltást testvéreit a tűz nem tudta
megemészteni a kemencében ha megélem
kérdés hogy jobb lett volna nekem kérdés kinek
lett volna jobb vagy rosszabb kérdés melyik isten
szenved értem hogy ezt láttatja velem
Nabukadnezar álmai megfejtettek
ülök kifosztva kulcsolom kezem fölizzik a vörös
némaság kemencetüze megcsillan rajtam
szertefoszlok a próféták arcán megfordul
a történelem füstöl a hajnal füstöl az elmúlt jövőnek
ki tudja melyiknek hányadiknak ki tudja hányadik
tűzcsiholás volt ez a bedeszkázott szabadságveremben
kilesel és ugyanoda látsz
kiesel és ugyanoda
ezek a szavak a szavak saját
apróbb-nagyobb vétkeink
s a nagy elárultatások
még az anyanyelvnek e csodának is
fintort vetnek majom a tükör mögé
szépen mondta Mózes Attila én, Dániel
veszett örökségben gőgben sebezhetőségben
diktátorok álmában magasztosan hiábavaló
én, Dániel
haldoklom makacsul ötezer éve
(Elhangzott május 13.-án, vitaindítóként a Bréda Ferenc Irodalmi Körön)
