.svg)
18:31
csupasz nyakszirtedre
odaképzelt
orgonabokrok
így múlnak el
napfelkeltekor sorsaink
a kötődés minden fázisa tanulható
ahogy a belenyugvás is egyre elviselhetőbb
nedves termőföld felett
éjfekete szárnyak folytatódnak
a hajnal érkezése
húsodba vág
otthonosan mozgok
elfojtott csendjeid között
18:06
az anyag hő hatására veszíti el
eredeti formáját
viaszrétegbe karcolom
az óceánok hullámait
a tükörben párolgó levegő tart életben
kristálypohárba töltöd
a gleccserek áttetsző vizét
torkodban halkan fagynak meg az éjszakák
sirályok hangjára ébredsz
17:57
tölgyfák
méteres árnyékába
kapaszkodok
levelek erezetének
hűvös illata
a menekülés illúziója
visszhangzik körülötted
lábnyomok a nedves sárban
a hazatérés emlékezete
felhőtlen égbolton
kirajzolódó évszakok zaja
17:41
a földön minden élőlény
változásokon megy keresztül
egy mamutfenyőben három hét alatt
jut el a víz a gyökerektől a levelekig
az evolúció kulturális analógiája
az esti misére koncentrálj
pislákoló gyertya fölé hajolsz
elveszve egy tükörszobában
halott gyermeknek
a hold fürtjei arcára hullnak.
