.svg)
Lászlóffy Aladár kéziratban fennmaradt művét idén készítette elő kiadásra a Kriterion kiadó. A szerző Dühöng a déli szél című regényét Jakabffy Tamás, Karácsonyi Zsolt és László Noémi mutatták be.
Abban megegyeznek a beszélgetőpartnerek, hogy a Kriterion történelmi regényeinek sorozatába illesztett Lászlóffy-mű nem feltétlenül nevezhető „hagyományos” történelmi regények. Az olvasó folyamatosan elcsodálkozik a könnyen leírt, a „csaknem csuklóból odabigyesztett” adatokon és az azok mögött rejlő enciklopédikus tudáson, a szerző alapos felkészültségén és témaismeretén. A regény azonban szokatlanul tág látószögű objektíven keresztül mutatja meg a Hunyadiak világát – jelenti ki Jakabffy Tamás – többnézőpontú, polifonikus narrációval tárva olvasói elé a történetet. A narrátorok váltakozása, ahogy a névbeli azonosságok is Lászlóffy sajátos történelemszemléletét közvetítik, a többféleképpen megélhető történelmi igazságra, az egyén autenticitására, a fikció és valóság viszonyára kérdezve rá. Ezek a megsokszorozások a Dühöng a déli szélt Márton László és Szilasi műveihez kapcsolják.
Vajon a szerző mit szólna ehhez? A levegőben marad László Noémi kérdése, amellyel a posztumusz kötetek kiadásával járó, elsősorban a kiadóra, de talán ránk, olvasóira is háruló felelősségre utal. Azt hiszem, túl egyszerűen oldaná meg ezt az elbizonytalanító kérdést a kegyelettel olvasás aktusa, talán a visszakérdezés, a továbbértelmezés, a mélyebbre ásás az, ami Lászlóffy Aladár életművéhez és ehhez a regényhez is leginkább közel állnak.
