„Unom már saját eltévelyedéseimet.” Vagy eltévedéseid? Simán tévedéseid? Minden esetre arra kértél, kísérjelek el, lássam becsukódni mögötted a kaput.
fogást keresel az időn amikor a sárgadinnyésparmezános reggelek nyomába eredsz:a tikkasztó jelen örvényébe szővebújik hozzád egy befejezetlen pillanat
egy naponlevelet írtam neked hogy az elsőnapsugárral érkezem