Gyakran eszembe jut, hogy / nem ilyennek képzeltelek.
Mutatóujjammat a könyvek alól kilógó, keskeny és poros sávon húztam végig, mintegy leltározva. Így ismerkedtem újra a magyar nyelvvel.
Gyümölcsöket és gyógyfüveket, elegendő eget.
Marad a hit: marad utánunk mindig valami
Igen, a traktálás. Ezt nem véletlenül hangsúlyozta az asszony.
Kemény dió az állam élén az emberi érzelmek mocsarában felszínen tartani a józan ész egyensúlyát.