.svg)
elégett a tankönyvi jövő, mint papír: / nagy lánggal, hirtelen.
tudom, hogy jó dolog éhesen ébredni, és azt is, hogy / legalább ennyire jó nyakig betakarózva aludni
versedben utolsó strófaként leszek / az öreg fa az udvarunkon
Tavaszi sugarakba öltözött újra a nő, / gyermeki és ártatlan fénybe.
a madárürülék-korallok zölden magasodnak / eléd sietnek a fekete ablakok
