a legnagyobb groteszk író isten (lásd: világtörténelem I-II-III satöbbi) utána következik örkény istván (lásd: tóték satöbbi)
kimenni az utcára teljesen átlátszóan az ember ilyenkor takargatná mindenét télben fagyban nem ütközik neki semmi
Gyűjtöttük az eresznél a vizet. 200 literes olajos pléhben. Akkoriban mindenkinél volt ilyen.
Lassan elnyeltek a fekete ruhák. Belakták a házad, egy sötét, kirívó folt lett a puszta közepén,
Öregszel? Ne haragudj, de valamit nem jól csinálsz. Azaz nem csinálsz te semmit! Csak éled az életedet, jó, de hát az is milyen élet?
A kiállítás már ebben a formában is bizonyítja azt a magától értetődő hipotézist, hogy az iskolák felelőssége megkérdőjelezhetetlen egy település kulturális életének alakításában
Szeptemberben a Helikon kiemelt szerzője Mátyus Melinda író, református lelkész. Nem véglegesen című novellájának részletét Román Eszter olvassa fel.
Az este több szempontból is leszámolt az ingben és zakóban, kihúzott háttal merengő költőkről kialakult sztereotípiákkal – mind a szövegek, mind a látvány szintjén.
Kocsiba ültek, és elhagyták a várost, hogy magukban éljenek, távol a rossz nyelvektől, messze a világ zajától, a vadregényes Szászfenesen.
tánccipőben gyertek, lakkozott orrát csodálják az odesszai nagyságák, a mamám barátnői, édes púderpiros pofik, úgy ültetnek az ölükbe, mint bontatlan import lisztet
.svg)
