.svg)
Kivert kutyákként szaladtunk hozzád, / kilesni titkaid.
Szétbomló sóhaján a végtelennek / kiléptem szálkás árnyékom mögül
olyan mozdulatlan a test / mint a padlóra fektetett műfenyő
pán, faun, patás, / növényevők és vadállatok, / nem baj, ha pusztít, / nem baj, ha büntet
Kőszobrok várnak egy túlméretezett kertben, / talán egy koldus keres éjszakai szállást, / talán Isten botorkál. És magában beszél.
reggel van a fény formákat oszt / vissza tárgyaidnak színeket próbál
