.svg)
Úgy adtad a kezembe, úgy simítottad rá az ujjaimat, úgy ejtetted ki a szót is, csiszolt, lágyan és érzékien, csiszolt, ismételgettem a fejemben..
újra hajléktalanként találta magát a szeméttelepen
Benéz a havas délben Kolozsvárra, / A Szamos mellett keres egy csehót. / Nincs már ott se horgony, se dalárda, / Duhaj tengerészek, vércséi a nyárnak, / Atlantiszon innen, a Dunán túl járnak.
A tetten ért történelem kitartott csendjét / csak a távolból visszhangzó gyermeki kacagás töri meg.
Pipacsára ha büszkeség / dagasztja Himalája lakója hegyét...
Néha meggondolja magát az idő, / és visszafelé indul, régi hegyek közé. / Elrejtőzik, és számot vet magával, / ha már nem lehet a megbocsátás övé.
