a tükörszelfim felkapja a kenyeres / kést, és szép lassan elmetszi a torkomat.
egy csukott ablak nézi a tengert. / pupilláin átviláglik a visszavert fény
Nincs erő a képek befogadására, a kedv nem / éri el a titkok föloldásához / szükséges kritikus kacaj hosszát, / a szálak fölfejtéséhez türelem nincsen
Szoros teret, fénytelen hajlékot rejt / a test mintája. Öntudatlan, túlnyomás formálta / halmok, nemtelen altájak. Kikötöttük / a pányvát, elvezetjük a tisztító esőt.
A költő lóvá változik, / amikor beugratják, / ingujjából kilóg a lóláb, / nyerít egy kötetlen strófát
Novemberi erdőn / tárgyat találtam / lepucoltam róla / a lucskos faleveleket / egy jókora kérdőjel / nagyobbik darabjának bizonyult