Nem tudok jobbat a közhelynél: gondjaink végtelenek, életünk véges.
– Itt vagyok, a magam földjén állok! – szólt halkan, mert a rendes ruhájában a maga fajtája nem szokott rikoltozni.
Végső soron van valamilyen szál, amellyel össze lehetne fűzni az első oldalt az utolsóval, de tulajdonképpen fölösleges az után kutatni, hogy cselekmény szintjén miről szól ez a regény.