Vonyít a lét – tizenkét fosztóképzős történet

„Az emberi kommunikáció… ugatás” (15.) – jelenti ki Patrik a nyitónovellában, ezzel mintegy axiómaszerűen pozicionálva az elbeszélő(ke)t, a novelláskötet irányát és az ugatásmotívum jelentésmezejét is.

‍
Farkas Balázs 2020-ban megjelent, Ugatás című novelláskötete az ugatás motivikus hálóját kibontva jelenít meg tizenkét kapcsolódási hibát, ellehetetlenülő kommunikációs kísérletet és töredező emberi kapcsolatot. A novellákban a nem emberi Másik megjelenéséhez hallucinatórikus, rém- és lázálomszerű epizódok kötődnek. Ahol jelen van a kutya, a kutya hangja, a macska vagy a bolha, mind-mind látótávolságon belülre helyeződik egy-egy emberi gyengeség, az egymásra való mély és koncentrált odafigyelés hiánya, erőteljes önreflexió. A nem emberi Másik tehát az emberivel ellentétes póluson helyezkedik el: „Ritkán figyelünk a másikra. Agresszív, tolakodó a kommunikációnk. Mint az ugatás. […] Nem, a kutyák is csendesek néha. Őszintén azok, ha pedig ugatnak, azt is őszintén teszik. Az emberek a kutyáknál jóval többet ugatnak.” (15.)

‍
Az Ugatás tudatosan és érzékenyen építkezik. Mindennapi történeteket, egyszerű embereket vonultat fel úgy, hogy ráközelít életmozaikokra, amelyek a hiányt, a szomorúságot, az egymásban való csalódottságot hívják elő. Közben pedig felépít egy polemikus diskurzust is: hogyan határozódik meg az emberi és a nem emberi Másik? Kisajátítható-e az állat egy emberek által dominált világkoncepcióban? A Kánikulában szereplő gyermek például kétszeresen tapasztalja meg az állat ellen elkövetett erőszakot: nem tud szabadulni a folyóban szembeúszó kutya tetemének gondolatától, valamint attól sem, hogy apja elnéz a kutyagyilkosság ténye felett és tétlenül elmegy – az állaterőszak traumatikus élménye itt szervesen összekapcsolódik a család széthullásának, az apa csalásának tapasztalatával. Ezzel az érzékeny és reflexív viszonyulással mintegy ellentétesen lép fel a Macskák és kutyák díszállat-kereskedője, aki degradálóan, kisajátítóan néz a nem emberi Másikra: „Ember vagy. Felsőbbrendű lény.” (72.)

‍
A kötet sok befejezetlen mondatot hagy maga után. Burkoltan is, de kérdez. Egyszerre vet fel létértelmező filozófiai kérdéseket, valamint kötetvilágon belüli ökokritikai vitahelyzetet is teremt. Mindezt pedig átszövi a sejtelmesség, a ghost-story, az illuzórikus és abszurd képi világ: „Emberek már nem is léteznek, valamikor kipusztulhattak, amikor az állatok átvették a hatalmat, vagy megegyezéses alapon lapulnak. […] A kezem tejből volt” (68.), amely ismerős lehet Farkas Balázs korábbi írásaiból is (ld. pl. Embertest).Patrik zárlatban visszatérő jelenléte ad keretet és kilépési lehetőséget a novellában felvonultatott széthulló, sikertelen próbálkozásoknak, emberi kapcsolatoknak. Talán lehetséges az én újradefiniálása. Talán nincs minden eleve veszve. Talán van esély(ünk).

Farkas Balázs: Ugatás. Napkút Kiadó, Budapest, 2020.