Villásreggeli Vilniusban

Oana Coșug: Mysterious (részlet)
Ha egzotikus helyen játszódó történetet lennék megírandó, például egy krimit, vagy e komoly műfajnál könnyedebb olvasmánynak szánt szöveget, biztosan ez lenne a címe: Villásreggeli Vilniusban.
Mert Vilniusról viszonylag keveset tudunk, a balti államok irodalmáról, irodalmából sem olvastunk eleget. A kortárs litván színház jeles rendezőinek a híre, egy-egy előadása még csak eljut Erdélyig, Kolozsvárig, de arra, hogy éppen mi történik a nem is oly távoli Baltikumban, azon belül is Litvánia irodalmi berkeiben, már kevéssé látunk rá. Pedig volna hagyománya az alaposabb tájékozódásnak, ha más nem, legalább az, hogy Báthory István fejedelmünk, bár rövid ideig, de egyszerre volt Lengyelország, a Litván Nagyfejedelemség és Erdély uralkodója.
Ha eddig nem figyeltünk rájuk eléggé, most a fent említett történelmi okon túl is illő vigyázó tekintetünket Vilnius felé fordítani, mert a litvánok a kisebbségi irodalmakra általában, sőt ránk, erdélyi magyarokra is figyelnek. A második alkalommal megszervezett Poezijos Tiltai (Költészeti Hidak) elnevezésű, a világhálón zajló litván nemzetközi költészeti fesztivál idén a kisebbségi irodalmakat kívánta bemutatni, így történhetett, hogy meghívottaik között már erdélyi magyar szerző is szerepelt.
Kis lépés ez az emberiségnek, nagy lépés nekünk, mondhatnánk, de az Erdély és Litvánia közötti kapcsolatok lassú erősödésének jeleként, ugyancsak júniusban, találkoztak a Vilniusi Egyetem és a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem vezetői, a Szegedi Tudományegyetem vezetőinek társaságában – hiszen mindhárom intézmény történelme Báthory István fejedelmünk egyetemalapító gesztusáig vezethető vissza (Báthory a vilniusi egyetemet 1579-ben, a kolozsvárit 1581-ben alapította).
Ha felgyorsulnak az események, megtörténhet néhány év múlva, hogy litván, valamint erdélyi magyar írók egy kisebb csoportja, a kolozsvári ebéd után már Vilniusban fogyasztja el a villásreggelit, nem feltétlenül krimibe illő körülmények között.