Világot keresünk a költészetben

„Új gyermek születését ünnepeljük.” Ezekkel a gondolatokkal köszöntötte az egybegyűlteket László Noémi, Egyed Emese Daphne ideje című verseskötetének bemutatóján. A moderátor a verset az emberiség gyógyítójának nevezte, és arra volt kíváncsi, milyen gyógyító mechanizmusokat fejleszthet ki az, akinek a versírás képessége nem adatott meg?
A meghívott, Egyed Emese költő-irodalomtudós arra hívta fel a figyelmet, hogy a világban lévő összefüggésekben is ott lakozik a vers. Egyed Emese ugyanakkor azt sem hallgatja el, hogy sokakban azért sikkad el a vers, mert az emberek elidegenednek, félnek egymástól. Ha észrevesszük a körülöttünk lakozó varázslatot, akkor versírókká válunk. Egyed Emese azt is kifejtette, negyedikes kora óta keresi költői hangját. A költő problémafelvetése kapcsán László Noémi egy személyes történetet mesélt el. Évekkel ezelőtt Kinde Annamária, félig átölelve őt azt súgta neki: „Nonó, meglátod majd előbukkan a fiatalkori költői hangod. Vigyázz rá!” Egyed Emese azzal magyarázza a régi versek új kötetbe foglalását, hogy vannak történetek, amelyeket az olvasó csak így ismerhet meg. A moderátori szerepkörben felbukkanó lírikus Egyed Emese formaművészetét emelte ki, bár a magát titkos zeneimádónak nevező költő úgy gondolja, nem tud kellőképpen jó formaverseket írni, ezért elsősorban élvezője a magyar nyelv zeneiségének. A BBTE professzora nem hallgatja el, a magyar mondat születése maga a megtestesült csoda. A művész szeret nyelvi ajándékokkal élni. Baráti körben ezért szívesen ír alkalmi költeményeket.
A formaművészet és zene kapcsolata már-már automatikusan maga után vonja a megzenésített versek témakörét is. Egyed Emese arról is szót ejtett, hogy Briszéisz című kötetéből a Fűszál együttes megzenésített néhány darabot. De az sem titok, hogy a költő maga is írt zeneművek hatására verseket. A meghívott 1975-be kalauzolta el közönségét, amikor egyik osztálytársával Ligeti György Volumina című művét hallgatták meg a Farkas utcai református templomban, a koncert akkora hatással volt az alkotóra, hogy verssé formálódtak benne a dallamok. Kísérletképpen a ’75-ös versre 2020-ban válaszvers született, amely kitűnően szemlélteti az évtizedek során változó költői hangot.
László Noémi arra volt kíváncsi, mi lesz a digitalizált világban a mitológia sorsa? Egyed Emese bízik abban, hogy a mitológia mindvégig élni fog. Ugyanakkor azt is kiemeli, a mitológia több, mint az ókori hitvilágból merített történetek, olyan mitológiákat lenne jó a jövőben tudni, amelyek nem kívánnak életeket oltani. Arra a kérdésre, hogy lehet-e naplóként olvasni az Egyed-életművet, a szerző válaszként Hantz Lám Irénnel ápolt barátságát emelte ki. A néhai pedagógus azt kérdezte egyszer a költőtől, miért nem datálja verseit? Egyed Emese azzal a magyarázta mulasztott datálásait, hogy életének eseményei nem annyira fontosak, mint Petőfi Sándor vagy Rilke életműve.
A kötet kapcsán Egyed kedvenc macskájáról Lázárról mesélt, akit kölyökként vitt haza tömbházlakásába. A művész-irodalomtudós a különleges jellemű emlősön keresztül próbálta az élet értelmét megragadni; olyan dolgokat, amelyeket Lázár nélkül nem tudott volna észrevenni.