Versek

embertest formájú mesterséges táj

(peisaj artificial sub formă de trup omenesc)

lóhalálában egy pillanatra felsejlő táj

(mintha félelmében gyorsan elrejtőzne – arca elpirul)

a csípő és az ágyék tájékán lopakodó balkéz

megtapogatja egy pillanatra: igen mesterséges mesterséges

de mennyi fény körös-körül! guillaume hason fekve lustán dohányzik

(mert manapság a fényképeket szálfaegyenes gerinccel széken s szükség esetén

hason csinálják) és boldog-boldogtalannak mondogatja:

lásd épp a mesterségem gyakorlom

vagy talán nem hiszitek? madarak jönnek

nemsokára csipegetni a tenyeremből

(mintha félelmében gyorsan elrejtőzne – arca elpirul)

guillaume megismerte margarétát

(guillaume a întîlnit-o pe margareta)

egy igazán magányos ember – amiként létének csaknem

összes körülménye még a tegnapig jellemezte

guillaume lassan-lassan elkezdett kivirágozni: megismerte margarétát

önfeledten csókolja margaréta mancsait

amikor margarétát vetkőzteti mintha a világot nyúzná

hát ez az ő tusakodása éliás angyallal

a barlang és a zug

a vasaló amelyikkel margaréta kék szoknyáját vasalja

„tanuld meg most tőlem hogyan vess egy tekintetet

túl a magas kerítésen a ványadt erdő felé – örökre”

az adminisztrátor néhány lehetséges besúgás és árulás listáját állítja össze

(administratorul întocmeşte o listă de câteva delaţiuni şi trădări posibile)

egyedül akár egy tank akció közben – eldöntötte hogy még egyszer elénekli

nagy szerelmi dalát: semper esse puerum semper

esse puerum s ahogy felzúdulnak torkán a szavak

meglehet eszünkbe ötlik egyszer

ahogy ma a hó hull a mezőn

volt már részem ebben az élményben: földet befeketítő öröm még az emlékezetet is befeketítő

de nem a hősi témák nem a hősi feladatok teszik ezt a fiút

gazdag és erős emberré – képzeljük el

hogy én ültettem máglyára: ahol most gőgösen szenved

ahol szíve akár egy zöld béka szökell s megszakítás nélkül bennünket figyel

szíve amely akár egy zöld béka szökell s bennünket figyel

csak eképp diadalmaskodik ó! fájdalom normái

holott a vers nem több, bizonyos értelemben és kizárólag szerzőjének szemszögéből, a költőjéből, aki az utcámban, a tizenhat szám alatt lakik, és aki osztálytársam volt harmadik elemiben, mint huliganizmus (bátorság) és egy nagyon jó neveltetés (még több bátorság) egyvelege

az adminisztrátor kalandjaiból

(din aventurile administratorului)

idegen ritmusra. alkonyatkor játék. azt mondta csodálatos lerombolni

egy birodalmat. vegyesboltot nyitni a város szélén.

inkább verejtékben úszva ébredni.

te bölcs!

semmiféle retorika. a falak maguktól leomlanak. az élők is meghalnak

a holtak is megelevenednek.

te bölcs!

elfáradtam míg kívül kerestelek. megpihentem mikor belül

kerestelek. a tengerparton rád gondolva. a tengerparton téged nézve.

a tengerparton téged feledve.

te bölcs!

és mekkora hepajt csapunk. az utolsó kéregetővel aki romba döntötte a várost.

és mindazokkal akik még a karmaink közé kerülnek.

te bölcs!

lebegünk a metafizika felé. kúszunk is. az égből pottyant és a földdel találta szembe magát.

apja és anyja épp nemzette őt. így szólt:

lerombolni egy birodalmat

vegyesboltot nyitni

inkább verejtékben úszva ébredni.

guillaume kalandjaiból

(din aventurile lui guillaume)

mert azt hitték egy ideig

hogy a húsa vöröslik

holott csak a kicsi rókája volt

az ő kicsi rókája a hombárból

és mert napkeltekor

még most is meg tudná nekünk tanítani

a kétségbeesés technikáit pontról pontra

és elölről kedveseim és elölről

és mert suttyomban nevet

és ugyancsak suttyomban tölti

hamvát egyik üvegből a másikba

hamvát egyik üvegből a másikba

a költő kalandjaiból

(din aventurile poetului)

a fű túl magasra nőtt az árokban és már nem

lehetett fűnek nevezni – lám ez mindnyájunk kálváriája.

egy gyertyával és egy egyszerű búcsúszóval

elkerülhetted volna – s lám ez csakis a tiéd a te

kálváriád.

elavult nyelvezet. aszketikus jelek. ablakok.

holdfényben feloldódó bárkák.

én viszont láttam őket. az elavult nyelvezet: mint

sömör az ajkamon. az aszketikus jelek: mint valami pókok

melyek egy másik életben megcsíptek volna. az ablakok:

betörve. és a holdfényben feloldódó bárkák.

felkészítő kérdések. más kérdésekre adott

válaszokkal dacoló kérdések. ugyanaz a rendetlenül kinőtt fű.

DOBRAI ZSOLT LEVENTE fordításai

Virgil Mazilescu: 1942, Corabia – 1984, Bukarest. Költő, esszéíró és műfordító, az onirizmus nevű román irodalmi irányzat képviselője. A fentebb közölt versek az utolsó, 1983-ban megjelent kötetéből valók (Guillaume poetul şi administratorul, Bucureşti, Editura Cartea Românească).