Versek

Tar Béla: Cím nélkül 4

Téli vers

Winter Poem

A téli hangya remegő szárnyakkal várja,

Latyakos télnek mikor indul árja.

Szeretlek, a magam dadogós, szeszélyes módján,

Némán, egy-két szót kinyögve csupán.

Mi elől rejtőzködtünk oly sokáig?

Egy seb, a szél, egy rossz szó volt, egy szülő tán?

Tehetetlenül várunk, mi sem tudjuk, mire,

Furcsán félbehagyottan, felépülőben se.

Ha eltakarjuk a sebet, emberből

Rovarrá vedlünk vissza.

Testünkre a hangya kemény tora feszül,

Páncélunk nő, néma nyelv a szánkba.

Ilyen lehet a hangya élete,

A téli hangyáé, s mindazoké,

Akik sebzetten is élni akarnak:

Lélegezni, érezni a másikat, és várni.

Esős szeptember van

In Rainy September

Esős szeptember van, amikor a levelek összezsugorodnak a sötétben,

homlokom a nedves, hínárbűzös homokba fektetem.

Itt az ideje. Évek, de az is lehet, hogy már életek óta

halogatom a döntést. A páfrány nem tehet másként, élnie kell;

s bűnéért cserébe földet kap, vizet és éjszakát.

Becsukjuk az ajtót. „Semmit nem akarok tőled.” Alko-

nyodik. „Szerettük egymást, s ez nekem elég”, mondod.

Tudnánk egymás nélkül élni, ez nem kétséges.

Az ásólúd is külön úszik a libafalkától.

A tölgy egyedül hajt levelet a kopár domboldalon.

Előttünk mások is képesek voltak rá, férfiak és nők.

Látnánk egymást, én téged, te engem, évente egyszer.

Mint két kukoricaszem, kiket földbe sosem vetnek.

Bezárkózunk a szobába, ajtó csukva, villany leoltva.

Együtt sírok veled, szégyen és büszkeség nélkül.

A hájas, öreg pár táncra perdül

The Fat Old Couple Whirling Around

A dobpergés szerint hosszú lesz halálunk éjszakája.

És bőven lesz ideje a gyereknek játszani. Szólj a felnőtteknek,

Hogy bátran behúzhatják az ágyfüggönyt éjszakára.

A vén fószer arra kíváncsi, a háborút ki nyerte meg.

A csitri mellének halmával ébresztené a Napot.

A gondolkodó örökös homályba burkolná a gondolatot.

Nem baj az, ha oltár mellé temetik a világi szerzetest.

Nem baj az, ha az énekes saját koncertjét kési le.

S az is rendben, ha együtt forog tovább a hájas, öreg pár.

Hadd dúdoljanak altatót a szülők a bölcsőnél minden este.

Hadd építsen a pelikán tövises fészket magának.

Hadd csipdesse a sarat hártyás lábáról a kacsa.

Nem baj az, ha mindig megleli a hazavezető utat a hangya.

Nem baj az, ha Bach ugyanazt a dallamot búgatja.

Nem baj az, ha ledöntjük a létrát a ház fala mellől.

S még ha puritán is vagy, odabújhatsz bátran

A szerelmesekhez, a lepusztult, éjszakai házban.

A legjobb, ha lelked felrepül, s te is vele tűnsz.

Október tiszta ege

Clear Air of October

Látom az odakinn verdeső arany szárnyakat, bár

Madaraknak semmi nyoma, s a forrásvízzel teli kutakat

Nyolcvan lábnyira a levegőbe magasodó falak nélkül,

És hallom, hogy tücsökcirpelésen szállnak az égbe fel.

Hétmérföldes árnyékok lopakodnak, tudom,

Kisvárosok pázsitján, katolikus templomok bejáratára;

Tudom, hogy kelet felé vágtat a sötétség éjfekete lova,

Ösztövér lovasán nincs kabát.

És tudom, hogy a nap tagbaszakadt lépcsőkön ereszkedik alá,

Akár egy hóhér, behemót pallosával a tömlöcbe baktatva,

És az arany vadállatok, az oroszlán, a zebra, és a fácánok

Mind, a lépcső tetején zsiványszemekkel várnak rá.

Telihold, középiskolás lányokra gondolva

Full moon, thinking of high school girls

A füst, ahogy eltakarja a teliholdat,

Akár egy áttetsző sziklában gomolygó felhő,

Szunnyadó tüzek,

A tűztől biztos távolságban összegereblyélt levelek,

De a többi, közelben álldogáló lány mind fojtó füsttel ég.

A vőlegény

The Bridegroom

A vőlegény a Norvég Templomhoz igyekezett.

De az utakat áthatolhatatlan hótorlasz borította.

Az életéért küzdő vőlegény vagyunk mindahányan.

A házasság: gyertyaláng közelében táncoló molylepke.

Gyenge szárnyaikkal folyton

Az élet tüzében repdesnek, férfiak, nők.

A kansasi talajvíz mindegyik cseppje

Hallott az óceánról, mondják egyesek. Hogy lehet ez?

A vízcsepp is élni akar, akárcsak mi, emberek.

Abu Said húsz évig böjtölt a sivatagban.

Amikor nagy sokára visszatért, barátja, a sárkány

Sírva fakadt: „Szenvedésed megmutatta, mit jelent élni!”

Amint a zongorista leüti a Tizedik prelűd utolsó

Hangjegyét, Bach szelleme nyúlként

Szökken tova a létezés mezején, ez se lehet másként.

Robert, karnyújtásnyira a boldogság, egyszer tán eléred.

Egy olasz piazzán őgyelgő púpos vagy,

Leskelődsz, hogyan dáridózik az élet.

Gáll Attila fordításai

Robert Bly (1926–) az amerikai irodalom élő klasszikusa, költő, műfordító, kritikus. Nyugat-Minessotában született, egy jórészt norvég telepesek alkotta közösségben. A haditengerészetnél szolgált két évet, majd a negyvenes években a Harvard Egyetemen tanult, többek közt John Ashberyvel, Adrienne Richcsel és Donald Hall-lal együtt. Több mint húsz önálló verseskötete jelent meg, legsikeresebb könyve az 1990-es Vasjankó – Könyv a férfiakról című műve. Mások mellett főleg Rilke, Antonio Machado, Tomas Tranströmer, Neruda verseit fordította angolra.

‍