.svg)
Hans Mattis Teutsch: Akt I, 1928-1932
Johnnny
Hogy ne tűnjön régimódinak
úgy mutatkozik be mint john vagy johnny
az egész baráti köréből
ő az egyetlen agglegény
valaha szeretett egy lányt
aki abszurd módon belehalt
egy bokaficamba
rossz szájak azt mesélik hogy azóta
neki is kificamodott a nyelve
mert ritkán beszél és keveset
pedig úgy hallottam vannak nők
akik lefeküdnének vele
pusztán a hangjáért
az anyja még janinak hívja
de johnny nem pazarolja a szavakat
és nem mond neki semmit
30 éves
egy jelentéktelen rádióadónál
dolgozik mint sportbemondó
johhny kellemes társaság a hölgyeknek
teljes fogsorral vigyorog
mellük mozgását figyeli finoman
amíg ők mutogatva magyaráznak valamit
ujjaik közt elkínzott cigikkel
a nők imádják hallgatásáért
de csak kéthetente egyszer
tölti johnny az éjszakát valamelyikükkel
általában a legcsendesebbel
johnny tudja hogy barátai feleségei
megőrülnek hatalmas titokzatosságáért
és ez szórakoztatja
én még sose láttam johnnyt részegen
pedig mindig elsőnek üríti poharát
itala a félszáraz vörösbor
vagy vodka lehetőleg egy jégkockával
johnnynak van egy alkoholista bátyja
házas két gyerekkel
egyszer karácsonykor míg bátyja a mosdóban volt
hullarészegen
a felesége bedugta kezét a nadrágjába
és megmasszírozta a farkát
johnny nem szólt semmit
figyelte a nő szemében a szomorúságot
és megsimogatta a haját
sokat lehetne mesélni
johnnyról remélem egy napon találkozik
egy ugyanolyan csendes lánnyal mint ő
Mihaela
Mihaela pénztárosnő a selgrosban
emberek jönnek minden nap és ládástól veszik
a boldogságot meséli
amikor dolgozik
mészárosköpenyt visel
mihaela szépen beszél a vásárlókkal
bár robotmunkát végez szereti
a verseim a sült kenyeret
és a tejeskávét
viszont nem szereti
a határozatlan évszakokat
a bevásárlásokat
és az olyan embereket akik jobb
oldalt hordják a szívük
mihaelát én még sose láttam
enni vizet inni vagy csak simán
nyomogatni a távirányítót
azt beszélik róla hogy nincs tüdeje
ezért profi dohányos
és amikor lélegezni akar
felnyitja egyik vénáját
olyat is hallottam hogy az anyja
egy meleg nyári éjszakán szülte
amikor lángolt a hold mint egy farönk
aztán nem tudom hogy
ez mind igaz-e vagy sem
Ramona
Ramona római
de már hosszú ideje
a szomszédok azt beszélik hogy feleségül kérte egy dák
tipikus dák fülcimpákkal
a 3.-on lakik
erkélyén van egy üres kalitka
amiben néha-néha még megpihen a szél
mihaelával ellentétben
ramona csak kávé mellett cigizik
mivel a tüdeje full-time-ban dolgozik
egy levegőgyárban
azt is tudom róla hogy fél
a nyári záporoktól melyek villámokkal és dörgésekkel
csikorgatják fogaik
ezért azt tanácsolták hogy sohase hámozzak
narancsot a jelenlétében
mert megfájdulhat rá a foga
azt is hallottam ramonáról
hogy van egy gyengesége a koldusok iránt
néha saját bankkártyáját adja oda nekik
hogy kiszolgálja a szerencsétleneket
amire szükségük van
mit mondhatnék még
jó embernek tűnik személyesen nem ismerem
csak azt mondtam el amit én is másoktól hallottam
kíváncsi vagyok vajon mit eszik abban a dákban.
Gabriela
Amikor gabrielát megismertem
akkora szárazság volt bennem
hogy a sok részeges barátom
nem bírta eloltani
csapolt sörökkel
alászállt az éj mint egy tintafolt
a nap tiszta ingén
gabriela cigizett
tele füsttel
de véleményem azonnal megváltozott
amikor nekem adta a csikket
fülbevalók lyuggaták füleit
ahogy az épületeket a szabadság téren
lyuggatják a forradalom golyói
lenyűgözve figyeltem
„ez a lány kiment az utcára ’89-ben
még mielőtt az anyja megszülte volna”
el se mondom mennyit ittunk akkor este
nem akarom hogy keresztet vessetek
mint idős szeplőtelen parasztasszonyok
de állati szomjúsággal pusztítottuk az üvegeket
alin dan és lari cigiket gyújtottak
kalasnyikov-tűzben adtuk körbe őket
gabriela jól érezte magát
nevetett fehér fogaival amilyeneket csak reklámokban
láthattak a városkánk lakói
reggelre mind másnaposok voltunk
a szomszédos külváros halottai
földcsuszamlásokból vigyorogtak
nem is tudom mit keresett ez a lány olténia szívében
talán rossz metróra szállt
talán egy éjszakára motru volt a kocsiszín
ahova visszavonul bukarest minden villamosa
párosodni
mikor gabriela elhagyta a bányászvároskát
mi ugyanannál a terasznál ültünk olcsó sörrel
és néztük ahogy mögötte a felhők vörösek maradtak
mint valami horzsolások a könyéken
ANDRÉ FERENC fordításai
Marius Aldea költő és drámaíró. 1987-ben született Motrun, Gorj megyében. Temesváron végezte bölcsésztanulmányait. Legutóbbi kötete: Sinistra (Casa de Editură Max Blecher, 2015).
