.svg)
Hans Mattis Teutsch: Kompozíció II, 1919
(olykor egy visszhangos hang)
(cîteodată ecoul unei voci)
olykor egy visszhangos hang
miután kikapcsoltad a telefont
eszedbe juttathatja
itt az idő hogy elkezdj búcsúzkodni
magadtól
halkan lélegzel
finoman mozgatod az ujjaidat
várva hogy olyan mozdulatot tegyél
mely egy vonat nyomait hagyja
a síneken
(mit is írnál még)
(ce să mai scrii)
mit is írnál még
amikor elfogytak
a szavak néma
képernyővé állnak
össze melyen egy
adott pillanatban látod
„egész életed” takarózz
be vele húzódzkodj
össze egy sarokban
(egyetlenegyszer van jogod
kardot rántani és akkor sem
elsőnek)
várakozz
(minden nap egyformán telik majd)
(fiecare zi va trece la fel)
minden nap egyformán telik majd
mindenféle kis árulástól
kísérve
mint egy sor lépés
a hely felé amit otthonnak neveznek
(a leragadt szemű kölyökmacska-remény
amint egy vödör vízben próbál úszni)
eddig
kitartottál
miért adnád fel
épp most?
(apró léghullám-katonák szuronyai közt
elhurcolt szavak)
eltelt a nyár véget ért
felfogtad? érted?
énekecske (a test körüli hideg levegő)
cîntecel (aerul rece în jurul trupului)
a test körüli hideg levegő
(lelked mélyén vigyázzállásban
alszik egy kiskatona)
most csak a lépés számít
-egyenletes rugalmas fürge –
és a feketeségen áttüremkedő kék ég
megszakítva az égők pontos
fényeitől PARIS + ARAD = PARADIS
(vennél egy sprayt
és felírnád a falakra
ha nem lenne már egy
hirdetmény călintől) © m @n
a kirakatok dolgokkal tele
amiket nem fogsz birtokolni soha
(valamire csak jó az
aszketikus nevelés is)
talpad radírozó mozdulata
után néhány dohányszál
marad
és egy kis fecni amit
felkap a szél
énekecske (hidegek a reggelek)
cîntecel (diminețile sînt reci)
hidegek a reggelek
egy évszak amikor felébred
benned a vágyakozás utána
(gyufásdoboz egy csipkés
biciklis lány képével)
ahogy gyerekkorodban
beáztatsz egy darab
kenyeret a forró és
nagyon édes mentateába
ő ott van te meg itt
nincs ebben különösebb
filozófia
a rádióban
jimi hendrix szól és tudod
hogy miután véget ér
25 éve halott
lesz
mélyen belélegzed
a reggeli levegőt és egy
határozott lépéssel nekiindulsz
énekecske (egy ölben tartott)
cîntecel (un pisoi ținut în brațe)
egy ölben tartott
és cirógatott kismacska
kevesebb mint egy kedves
viszont könnyebb megszelídíteni
óvatosan közeledsz mellőzve
minden hirtelen mozdulatot
enni adsz neki és
vissza is vonulsz szelíden
beszélsz hozzá
hangod
lassanként átalakul
dorombolássá majd szívszaggató
miákolás lesz
(a te évszakod)
(e anotimpul tău)
a te évszakod
mélyen beléd szúrva
mint
őszibarackban a mag
kis revelációk ideje
lépkedsz az utcán
mikéntha találkozóra
egy nagy elrendeléssel
csikkek papírok
kóláskupakok
szerényen húzódnak
utadból vissza
(vegyünk egy szót például)
(luăm un cuvînt cum ar fi)
vegyünk egy szót például
azt hogy bájos és becézzük
vele az arcunk mint egy
barack pihéivel a fejét
fogva hirtelen a szemébe
nézel
ő feláll nézi ahogy
elnyúlva fekszel mindez
egy mozdulat-tervezet
ujjbegy-szavak próbálják
feltartóztatni a folyékony
másodperceket a fürdőköpeny
még sír a teste után
némán és szomorúan
néz rád – nem a sárkányt
legyőző szentgyörgy hanem
egy tárnicsot letépő kölyök
adjunk még hozzá egy
tíz perc múlva induló
autóbuszt is vagy egy
vidékről látogatóba
érkező nagymamát aki
nem létezik
sanzonett
chansonette
ha kulcsra zártad volna az ajtót
és maradtál volna
ha visszatértél volna
ha rádtalált volna
amikor utánad indult
ha nem vált volna
elhomályosult képpé
egy papírlapon une feuille
egy húr szavakból
vibrál
a szélben
les feuilles qu’on foule
(egy ollót rajzol a csuklójára)
(își desenează pe încheietură o foarfecă)
egy ollót rajzol a csuklójára
és a vénája fölé írja ITT NYITHATÓ
közelebb mész úgy érzed
ha megérinted
omlani fog belül
mint a fellazult kövek
agy öreg kút faláról
írsz
rajzolj egy ollót a csuklódra
írd a vénád fölé ITT NYITHATÓ
elégeted a szavakat
szétmorzsolod
a hamut pókhálót szősz hogy
fennakadjon
(kibernetikai) énekecske
cîntecel (de cibernaut)
kutattam
ki az internetet
ráztam
mint egy pókhálót
amin fennakadt
a neved
eltévedtem
este van
csend van (tudom minek az allúziója)
és szomorúság
vagyok
„védtelenebbül
mint egy levél”
JÁNK KÁROLY fordításai
Romulus Bucur (1956, Arad) költő, irodalomkritikus, műfordító. 1980-ban diplomázott a Bukaresti Egyetem román nyelv és irodalom szakán. 2003-ban bölcsészdoktori diplomát szerzett. Egyetemi évei után Aradon tanít román nyelvet és irodalmat. 1990-től az aradi ARCA folyóirat szerkesztője, 1992-től a lap főszerkesztő-helyettese. 1997-től a Brassói Transilvania Egyetem adjunktusa. A Romániai Írók Szövetségének tagja, az ASPRO (Romániai Hivatásos Írók Egyesülete) alapító tagja. Megkapta a Romániai Írók Szövetségének debütdíját (1984), az ASPRO költészeti díját (1998), a Romániai Írók Szövetsége aradi fiókjának díját (1995, 1998, 2000, 2009), a Poesis folyóirat kritikai díját (2000). Több verseskötet és két esszékötet szerzője.
