Versek

Ilyés Mariann: Kids 1

-telen

helyetted a rólad való beszéd

ártalmas és jelentéktelen

(az optimista szól: színültig üres)

egy pár vívódik egymással a parton

a fiú magából kikelve sem talál a lányba

sziréna hangja torzul el a szélben

villám cikáz miért pont rám találna

észrevétlen fedezékemen

Keep smyling

„Most azért menjen ki”, mondták, „önnek sem kell mindent látni.”

A szomszéd kakas fáradhatatlanul kukorékol:

Quincey Jones, Soul Bossa Nova.

Már a ravatalozó faliórája is erre kattan.

A Bundesliga-frizurások

sürgése már-már anyáskodó,

egyikük karján csontvázkoponya tetoválás.

Alatta felirat: keep smyling.

Később tisztelettudóan munkaköpenyt vesz rá,

ez csak az otthoni neglizsé: voltaképpen

a kertjében szorongunk.

Pedig nem mondható éppen szűkreszabottnak,

meglehetősen sok lelket számlál.

Óvatosan illesztik rád a fedelet,

és megnyugtatnak: nem kell félned,

egy veled egykorú nővel éjszakázol.

Talán még ismertétek is egymást valamikor.

Megállapodás

Tagbaszakadt köröket

rónak a pöffenő homokban —

egy Lautrec-skicc fásult idomárjai.

Napellenzőjük árnyékában kivehetetlen vonások,

minden mozdulatuk nyílt törés.

Készségességük mégis leginkább

lelkesültségre hasonlít.

Sorra nyeregbe segítenek mindenkit,

biztatják a bátortalanabbakat,

ügetnek a merészebbekkel,

és erősen tartják a kantárszárat,

ha a ló, akár csak egy pillanatra is,

elidegenülne feladatától.

A csoport távozása után bezárják

a gazdaság kapuját, kinyitják

a karámot, hogy a három pára

kiengedje a gőzt, mielőtt pihenni tér.

Nevükön emlegetik őket, mint összeszokott

anyák gyerekeiket a homokozó peremén.

Az istálló küszöbén rágyújtanak,

levetik baseballsapkájuk,

sörtehajukból kipergetik a port.

Mondataik szavak, amiket

a befogadó falu és a nevelő

intézmények készletéből válogattak össze.

Mire visszatérnek az otthonba,

a látogatók messze járnak,

bizsergető fáradtságot éreznek tagjaikban,

főként combjuk belső tájékán,

finom izomlázat, amely a lovaglás

élményét tartja ébren bennük, hogy

az utastér halványodó kilátása helyett a tartalmasan

töltött délután fölött merengjenek,

kezdeményezésre elsorolják a lovak és gondozóik nevét –

a sebhelyes arcú Csilla volt,

az átható tekintetű Hajni,

és a szótlant, aki a legrégebb ideje van a telepen,

talán Júliának szólították.

Láng Orsolya: 1987-ben született Szatmárnémetiben. Filmrendezésből diplomázott, jelenleg animáció szakon mesterképzős hallgató. Kötete: Tejszobor (Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár–Budapest, 2015).

‍