Vászon, kamera és ami mögötte van

Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép kapcsolatai Bódy Gábor és Jeles András filmművészetében. Egyetemi Műhely Kiadó, Bolyai Társaság – Kolozsvár, 2015.

Pieldner Judit doktori dolgozata nem csupán az intermedialitáson alapszik. Az olvasó támpontokat kap, hogy miként is „viszonyuljon” egy művészi alkotáshoz – ebben az esetben konkrétan a filmhez mint médiumhoz. A kutatás kiindulópontját Bódy Gábor és Jeles András filmjei képezik, továbbá vizsgálja, hogyan vannak jelen a vásznon a társművészetek. Már a kötet bevezetőjében megemlíti a szerző, hogy mindkét rendezőnek voltak olyan írásai, melyben a film és a különböző művészeti ágak közötti dialogizálásról esett szó. Bódy így fogalmazta meg: „mintha a különböző művészetek egyetlen pontban gravitálnának, hogy túlmutassanak diszciplínájukon.”
A dolgozat struktúrája éppúgy a művészeti ágakra összpontosít, komparatív jellege nemcsak a médiumköziségre korlátozódik, hanem reflektál filmtörténeti vonatkozásokra is. Tíz nagyobb fejezete van a könyvnek, néhányról az alábbiakban említést teszek: Experimentális törekvések a magyar filmtörténet kontextusában, Hang-kép kapcsolatok, Irodalom és film, Film és színház.
A legelső említett fejezet rövid történeti áttekintés a hetvenes és nyolcvanas években készült filmekről, valamint magáról a kísérleti filmezés irányzatáról, az ún. experimentalizmusról.
Bódy és Jeles mellett Erdély Miklós munkásságába és művészetkoncepciójába úgyszintén betekintést kap az olvasó. Utóbbi kiemeli a kétarcúságot mint a film egyik sajátos jellemzőjét, Pieldner ebből kiindulva írja le: hogyan van jelen ez a kétarcúság abban, amit látunk a vásznon és amit hallunk. A Hang-kép kapcsolatok fejezetben szó esik a hangeffektusokról, melyek a képhez kapcsolódva lesznek hatásosak a befogadó számára.
Ha filmről van szó, nem mellőzhető az adaptáció fogalma. A dolgozat több nézőpontot is felsorol, miként lehet megközelíteni az adaptációelméletet. Reflektál továbbá arra, hogy miként írja felül az irodalmi szöveget a film, s hogy ezáltal miként aktualizálódik folyamatosan. A színház és film problematikája izgalmas, a szerző a közös találkozási pontokat emeli ki, egy Bódy és két Jeles színpadi rendezést vizsgával, ahol szerep jut a filmnek mint médiumnak.