Vargaváros

 Jakobovits Miklós: Távoli emlék

‍

Mezsgye

‍

Meleg hangulat, zsibongó árnyak, fény, muzsikaszó. Szilveszter

este. Az óév temetése.

‍

A város falai között megelevenedett az élet. Kávéházakban,

vendéglőkben,

korcsmákban,

egyesületekben, mindenütt

jókedv.

A legkisebb

kocsmában is hejehuja járta, Szilveszter éjszakai

hangulat, kedv, pajzánság, borgőz, mámor árad

ki mindenfelől.

‍

Este nyolc órakor a Kereskedők és a Kereskedő Ifjak

Társulata összes termeiben

felgyulladtak

a villanyos lámpák, s a kiáradó muzsika hangjait széthordta

a hideg

és a metsző szél a főtér minden zugába.

A közönség azzal

a reménnyel

gyülekezett, hogy kellemesen fogja átmulatni az év utolsó

napjának néhány óráját.

‍

Pontban kilenc órakor zendített rá Szőke zenekara

a nyitányra,

ezután Szabó Elza énekszólója

vezette be

a rövid, de kedves programot. Hangja gyönyörűen

csengett,

kellemesen, megnyerően férkőzött

be a szívekbe. A közönség zúgó tapssal honorálta

remek énekét.

Az énekszóló után Derzsy Jenő szavalta el Makai héberből

fordított Pokol című költeményét.

Megtapsolták. Ezután az előnyös hangjáról ismert Tankó

Sándor emelte az est hangulatát helyi vonatkozású kupléival,

majd megtoldotta

a színészi alakítással előadott Haccacáré nótával.

A tehetséges fiatalember

után László Károly, a város

jó nevű népzenésze játszotta el a Csermák-kesergőt

művésziesen.

Ezzel véget ért volna az előadás, azonban

műsoron kívül Derzsy Jenő előadott még egy

humoros

költeményt, sok derűs percet szerezve ezzel, végül pedig

– a közóhajnak engedve –

az est komikusa, Tankó Sándor állt ki a pódiumra, és

zenekíséret mellett elfütyülte

a Dráma a tenger fenekén című andalító nótát. Zúgó

tapsban volt ismét része.

A kedvesen lefolyt műsor

után kezdődött a tombola-játék, melynek

a főnyereménye az újévi malac volt.

‍

A felcsendülő harangszóra

egyszerre

elült a zaj és elaludtak a villamos lámpák. Sötétség lett,

mely mintegy

jelezte, hogy egy új mezsgyét léptünk át. A Ganz cég

megkapó figyelmessége volt ez, így akarva boldog újévet

kívánni a városkának. Mikor

felgyulladtak ismét, Cirmay

Zoltán református lelkész emelkedett szólásra és gyönyörű,

magas szárnyalású

beszédben köszöntötte az

1914-es

esztendőt.

Egy rövid pillantást vetve az elmúlt esztendő

szomorú eseményeire, a jobb jövő

reményében üdvözölte

az új évet, áldást, békességet kérve

a jelenlevőkre

és e sokat szenvedett magyar hazára. Köszöntő

beszédére

összekoccantak a

poharak, sok jó kívánság áradt szét a

szobákban, majd mintegy varázsszóra rázendített a zenekar

a Himnuszra,

s a jelenlevő közönség ajkán, mintha csak a

királyok királyának trónzsámolyához akarná küldeni a

magyar lélek fohászát, felcsendült az Isten, áldd meg a

magyart.

‍

Vaterland

‍

Egy napja már a csodás német hajón lakunk.

Olyan hamar elmúlt ez az egy nap, hogy észre

sem vettük. Ha a többi hét is ilyen könnyű és

kellemes lesz, akkor hálásak lehetünk majd a

tengernek.

‍

Tegnap Cuxhavenből fél 12-kor szálltunk hajóra.

Most kötöttünk ki Southamptonban. Gyönyörű

úton vonultunk át Dower és Calais között, ahol

a két partról angol és francia hadihajók néznek

egymással farkasszemet, azaz most inkább

kordiális barátsággal mosolyognak egymásra.

‍

Mosolyog a tenger is, egy percig sem volt

haragos, mindig vidám. Az ezerféle szín közül,

amit játszani szokott, még eddig csak a derülteket

s kedveseket csillogtatta. Reggel szinte tündöklő

ezüstfehér volt a fehér angol ködtől, azután zöld,

most csodás halványkék.

‍

Egyik oldalon az üde zöld francia part, másik

oldalon az angol tengeri fürdők hosszú sárga

homoksávja. Gyönyörködve nézzük – egy hétig

nem fogunk már holnaptól kezdve földet látni.

‍

Négy óra múlva még kikötünk Cherbourgban,

ott száll fel hozzánk Károlyi Mihály gróf, s ott

adják le ezt a pár sort, amit most írok. Azután

már nem állunk meg New Yorkig. Ha ugyan egy

jéghegy bele nem avatkozik menetrendünkbe.

‍

Eddig még semmi sem zavarta az utunkat.

Szépen s könnyen jutottunk el Európa széléig.

Szép, napfényes időben ment végig velünk a vonat

a gyönyörű porosz síkságon. Berlinben csak

másfél órát töltöttünk, de Hamburgban már másfél

napig pihentünk a hajóra szállás előtt.

‍

Rend, tisztaság, előzékenység mindenütt. Dús,

zöld vetések, rétek, kertek, vetemények végig

a vasút mentén. Közben szép piros faluk. Minden

falu egészen piros, mert a házak fala is, fedele is

tégla. A templom is tégla. Csudájára jártunk,

amikor megláttunk egy nádfedeles házat. Annak

is vörös tégla volt a fala.

‍

Falu is alig van gyárkémény nélkül. A városok

meg tele gyárakkal. Roppant pályaudvarok, a

hamburgiba a mi nyugatink ötször beleférne.

S olyan pontosság, olyan teljes rend mindenütt,

hogy szinte semmi zökkenés nincs az irtózatos

forgalomban. S a vasutak, pályaudvarok, utcák

mind olyan tiszták, hogy valósággal nyomasztóvá

válik ez a pedáns tisztaság, hogy az ember szinte

vágyni kezd egy kis velencei szemét után.

‍

És most, egy napja már azt a nagy vízből való

országutat rójuk, amelyen olyan roppantul

emelkedő tömegekben tódulnak szegény

honfitársaink nyugat felé, mintha új népvándorlás

volna.

‍

Mit találunk Amerikában, milyen az a magyar,

akit a hosszú elnyomatásban elcsigázott ősmagyar

talajból ültettek át a szabadság buján termő

televény földjére: ez a kérdés egyre jobban

izgat bennünket.

‍

A feleletet egy hét múlva tudjuk meg. Addig csak

a félelmesen nagy hajóban, meg a kifogyhatatlan

szépségű tengerben gyönyörködünk. Eltűnődtünk,

olyan ragyogó kék-e most az ég otthon is, mint itt,

a csatorna vize fölött?

‍

Állomáshely

‍

Az egész északi harctér izgalmas,

nagyarányú és

jelentős akciók és események színhelye. Az orosz

haderő óriási erőfeszítéseket tesz, hogy egyrészt

meglévő hadállásait megtartsa, másrészt a közelmúltban

elvesztett pozícióit visszaszerezze.

Vereségek egész sora érte az utóbbi hat hétben az orosz kolosszust,

tömegeiből százezrek vesztek

el, érthető tehát, hogy most óriási erőlködéssel

minden ereje és minden embere felhasználásával

igyekszik helyzetén javítani.

‍

Sem nekünk, sem a német hadvezetőségnek nincs

titkolni valónk, helyzetünk jó és világos, erősek vagyunk és

megtörhetetlenek, diadalmasak és

leverhetetlenek.

‍

Az orosz hadvezetőség nem kíméli az emberanyagot,

és lázasan dobja a harcvonalba tartalékait, hogy a Dnyesztertől délre

eső pozícióit Sztaniszlau

centrummal megtarthassa. Ezek a pozíciók fontosak

nekünk is, de ezerszerte fontosabbak az oroszoknak,

mert elvesztésük Galíciában nagyon megnehezítené

helyzetüket. Ez teszi érthetővé a Dnyesztertől délre folyó rendkívül

makacs és szívós harcokat,

ez magyarázza, hogy előrenyomulásunk csak ily

lassan történhetik.

‍

Az oroszok mostani erőlködése azonban csak gyenge

erőlködés, mely ha tud is pillanatnyi előnyöket elérni,

nem tudja kimozdítani

sarkából diadalmas csapatainkat és hűséges

szövetségeseinket. A részünkön az erő, a

bátorság, tehát részünkön lesz majd a végső

diadal is.

‍