"Van aki úgy is marad" - az E-MIL csíkszeredai felolvasásáról

Január 25-én került sor az E-MIL farsangi felolvasókörútjának csíkszeredai állomására. A négy erdélyi szerző, Bálint Tamás, Balázs K. Attila, Borsodi L. László és Zsidó Ferenc először a Márton Áron Főgimnázium dísztermében, majd este a Székelyföld Galériában tartott beszélgetéssel összekötött felolvasást.
A Márton Áronban zajlott esemény koordinátorát a főleg diákokból álló közönség számára nem kellett bemutatni, ugyanis Borsodi L. László az iskola irodalomtanára.Először az íróság kérdésével fordult a meghívottakhoz, hogy mi motiválta őket arra, hogy az írást válasszák, illetve mit jelent számukra írónak lenni. Balázs K. Attila kezdte a válasszal, akinek talán legsikeresebb alkotása A zöld fotel lakója című kisregény, amelyről később többet is megtudtunk. Szerinte mindenki életében volt már olyan csalódás, amit megpróbált megfogalmazni, úgymond kiírni magából, mindezt kisebb-nagyobb sikerrel. Valamilyen szinten mindenki írónak születik, csak vannak, akik úgy is maradnak - így fogalmazza meg az írólétet.
A 2017 decemberében megjelent Huszonnégy című blokkregénynek titulált regény szerzője, Zsidó Ferenc elmondása szerint hétköznaponként még köszönőviszonyban sincs az írósággal. Ahogy ő fogalmaz, afféle „írogatgatok” tempóban ír, mivel a hétköznapok ugyanolyansága nem teszi lehetővé számára a gyorsabb tempójú alkotást. Bálint Tamás nevéhez a 2017-ben megjelent Hibalista című verseskötettel együtt immár négy könyv fűzhető. Ő kezdetben a különböző pályázatok miatt az írásra úgy tekintett, mint egy zsebpénzkiegészítésre, majd ez szép lassan hobbivá alakult, mára pedig önkifejezéssé.
Következő körben mindhárom szerző könyveiről esett pár szó, amelyekből később fel is olvastak, így betekintést nyerhettünk a Hibalistáról egy-két „hibába”, egy tipikusnak mondható székelyföldi blokk sajátos embereinek életébe, továbbá C.-nek, a zöld fotel lakójának mindennapjaiba.
A közönség átlagéletkora 17-18 év lehetett, s talán ennek volt köszönhető a végére kialakult laza hangulat. A felolvasás őszinte reakciókat váltott ki a hallgatóságból, gyakori jelenség volt a hangos felnevetés és olyan „mondat végét meg sem várós” taps.